2012. 06. 15.
Márai naplója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Márai Sándor: A teljes Napló

1959-1960

www.helikon.hu

helikon@helikon.hu

 

A halál nem tesz jót a karriernek

Márai Sándor

 

 

"Mégis finom, érzékeny lények vagyunk, s tudunk szánalmat érezni pusztuló áldozatai iránt.
Például, amikor a háborúban az U-Bootok elsüllyesztettek egy hajót 1000 lóval, nagy volt a részvét. S, ha a legközelebbi háborúban elsüllyesztenek majd megint egy hajót 1000 rakomány Ford autóval, talán még nagyobb lesz a részvét.
A modern ember humanitása határtalan. Csak mikor az 1000 ló elsüllyedt, a lovakról minden újság nekrológot ír; de a száz matrózról, aki a lovakat kísérte, senki. Az természetes volt.
Minden tudunk sajnálni, mindent, csak egymást nem."

 

 

Naplója szerint sokat olvas: szerzői: Gide, Santayana, Toynbeee, Arany, Vörösmarty (a titokzatos versek írója) és a Biblia. Anyjától Rómán keresztül kap levelet. A magyar irodalmat, a magyar nyelvet egyre közelebb érzi magához, a magyarokat egyre messzebb.

Európa után honvágyat érez, mely számára nincs többé. Egyre jobban hiányzik a haza:. "Otthon Leányfalu volt a legjobb. A kert, az illatok, az út Tahi felé, az édesség a levegőben, a gyümölcsök, a Nyerges télen, havas lejtőivel. Néhány téli és tavaszi reggel. Ez volt a legjobb" – döbben rá egy évvel megérkezése után.

A "hazátlanság kezd számomra világméreteket ölteni. Már nem tudok egyetlen helyet, élethelyzetet sem, ahol otthon érezném magam – Magyarország életérzés szempontjából éppen olyan idegenné változott, mint Amerika, vagy Ausztrália. Talán a tenger"

 

Az amerikai életforma kritikusa

Az újonnan helyet kereső Márai a kultúra felől közelíti befogadó nemzetét. A rádiók és televíziók műsorát szegényesnek, de a zenei műsorokat igényesnek találja. Úgy véli, az átlagamerikai számára a nemiségben olyan tikok és lehetőségek vannak, mint a betörésben, a rablásban, a gyilkosságban. Bomlási tüneteket észlel. Nagyon hiányzik neki az olvasók Európában megszokott cinkossága.

Úgy véli, az USA feltalálta az írók nélküli irodalmat. Nem találja a kapcsolatot a kinti kiszakadtakkal. Az emigrációs magyarsággal – szerinte – nem lehet semmilyen viszonyt fenntartani, legfeljebb a betegápoló kapcsolatát, de bizonyos, hogy egy járványkórházban (s az emigráció éppen ehhez hasonlít), az ápolók éppen olyan betegek, mint a fertőzöttek. A Nyugat személytelenül pusztítja az egyéniséget. Amerika végzetesen elbukott, mégpedig az emberi méltóság megbecsülésében.

A korszerűnek mondott médiakritika nyitófejezetét alighanem Márai alkotja meg: "Délben tizenegykor kezdi mutatni a televíziós készülék Eisenhower elnöki beiktatásának washingtoni műsorszámait, s éjfélkor végez a mutogatással. Az emberi történelemben ez az első alkalom, amikor egy világeseményt a kortárs a cselekmény pillanatában szobájából, karosszékben nézhet. Valószínű, hogy egy napon így mutatják majd be a világ végét. A moderátor két szappanpor-reklám közt figyelmezteti a Channel-4 nézőit, hogy a világ vége következik. Ez most már nem lehetetlen."

 

 1980. május 6-án ismét, ezúttal végleg az Egyesült Államokba költöznek, a kaliforniai San Diegóba. Olaszországnak és vele Európának is végleg búcsút mond az író. 1983-ban megjelenő Harminc ezüstpénz című művében az árulás mibenlétét vizsgálja. A regény szerint Jézus nélkül mindenki júdássá válik, mert nincs, aki belevilágítson a lelkiismeretbe, az alantas szándékokba és megtisztítson azoktól.

Utolsó, még életében megjelenő feljegyzéseit tartalmazó könyve az 1985-ben napvilágot látott, s már említett Napló 1976–1983:Számomra ezek a jegyzetek pótolják az elmúlt 40 évben a publicisztikát, a kapcsolatot a mindennapos valósággal. Ebben az évben veszíti el két Budapesten élő testvérét, Kató húgát és Gábor öccsét.

Márai életének hátralévő évei az öregedés visszavonhatatlansága, a veszteség átélése körül zajlanak. Befejezi korábban elkezdett művét, a Szívszerelem című regényt, melyet "Krimi"-ként említ. Odaadóan ápolja félig vak feleségét: Nem tudom, meddig bírom erővel, de utolsó pillanatig szeretnék vele lenni, segíteni, ápolni.1986. január 4-én meghal Lola. Földi maradványait az óceánba szórták – ahogyan egy év múlva fogadott fiukét és három évvel később Máraiét is… Az íróban egyre több alkalommal fogalmazódik meg a halál, a meghalás, majd az öngyilkosság gondolata. Az év végén, novemberben ezt írja: Géza öcsém meghalt. (…) Emigráns volt, esztendő előtt hazaköltözött. Haza ment meghalni. Vagy hazament és belehalt.

Az 1987-es naplójegyzetek tanúsága szerint mélyül belső válsága: kevés kapcsolata marad a külvilággal, látogatót alig fogad. Április 23-án meghal fogadott gyermekük, János, aki az író utolsó támasza volt. Egyre több alkalommal jegyzi le gondolatainak összegzését: A halál nem probléma, a meghalás igen.

1988-ban egyre nagyobb az érdeklődés idehaza Márai iránt. Több testület keresi meg az írót levélben szerződéseket kínálva művei újbóli kiadására. Ezekre – a hazatérésre való meghíváshoz hasonlóan – kivétel nélkül nemet mond, nem enged évtizedeken át megszenvedett és vállalt elveiből. Megrendülten veszi kézbe novemberben A Garrenek műve című család- és nemzedékregényét, egy halálra készülő polgár utolsó vallomását, mely korábbi regényeinek (A zendülők, A féltékenyek, Sértődöttek-trilógia) újraszerkesztett-átírt változata.

1989-ben, valószínűleg utolsó levelében ezt írja barátjának és kiadójának, Vörösváry Istvánnak: Röstellem, de nem megy tovább. Az erőtlenség nem szűnik, ha így megy, rövidesen kórházi ápolásra szorulok. Ezt iparkodom elkerülni. Köszönet a barátságért. Vigyázzatok egymásra. A legjobb kívánságokkal gondol Reátok Márai Sándor. Január 15-én olvashatjuk tőle utolsó naplóbejegyzését, kivételesen nem írógéppel, hanem kézzel írva: Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje. Február 21-én a koradélutáni órákban (valószínűleg délután egy órakor) egy pisztollyal főbe lövi magát. Hamvait, végakaratának megfelelően, feleségéhez és nevelt fiához hasonlóan, az óceánba szórják.

 

 

"Márai Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes - a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag kínosabb feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. A nagyszabású vállalkozás kétségtelenül hozzájárul majd Márai Sándor, az író és az ember minél teljesebb megértéséhez. "(A kiadó)

 

Kerekes Tamás

Már eddig is túl sok ember halt bele abba, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamást

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.noloblog.hu

thomaskerekes@msn.com


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés