Max Weber Politikai szociológiájáról

Helikon Kiadó

A grandiózus (durván 570 oldalas) kötet két hatalmas részre oszlik. Egyrészt a politikai közösségekkel, másrészt az uralom szociológiájával foglalkozik. A politikai közösségek fogalma alatt tárgyalja Max Weber a politikai szervezeteket, lényegük és jogszerűségük alapján, a politikai társulásokat fejlődési szakaszaik alapján. Külön fejezet érdemel az imperializmus gazdasági alapjai c. fejezet, de a nemet és a hatalommegosztás a közösségen belül (osztályok, rendek, pártok) is. Ezután jön csak a haddelhadd, mert a kötet első fele csak durván hetven oldalt tesz ki.

Az uralom szociológiája c. rész teszi könyv hátralevő felét.

Itt tárgyalja Max Weber az uralom szerkezeti formáit és működési módozatait, ebben a fejezetben elemzi a hatalom és uralom átmeneti formáit, az uralom és igazgatás válfajait, kitérve a demokratikus igazgatás lényegére, de korlátaira is. Itt kap helyet a „szervezet” által kialakított uralom jellemzése, de a bürokratikus uralom lényege és feltételei, de kibontakozása is. Külön fejezetet érdemelt ki a partriarchális és patrimoniális uralom, a feudalizmus, a „rendi állam” és a patrimonializmus is.

Nagy súlyt kap a karizmatikus hatalom művében. Foglalkozik a karizma lényegével, működésével és hatásával, s a fejezetet az eldologiasodás az uralmi formákban c. fragmentum zárja le. A kötet utolsó írása a politikai és hierokratikus uralom kérdéseivel foglalkozik.

Kerekes Tamás