Jó deli Campbell

                        Skorzeny búcsúja

Fönt a hegyek közt s fent a Tay mezején

            Jó deli Campbell nyargalt pején

            Kengyelbe, nyeregbe, vágtázva repült,

S jött lova vissza, rajt senki nem ült.

Fut anyja a pejhez, kérdi fiát,

És fut kis arája, s tépi haját.

„Búzám aratatlan, zöldell mezőm!”

Ám jó deli Campbell vissza sosem jön.

Kengyelbe, nyeregbe, víg toll süvegén,

Lábán puha csizma s jó kard az övén.

Most nyerge merő lég, megjött üresen,

S jött jó lova; ő már nem jön sohasem.

Holtteste hová lett, el merre esett?

Elnyelte az Arrow, vagy a Quairbe esett?

Nem szól csak az echó, hiába a könny,

Ne várd haza Campbellt, ő már sose jön.

            Búcsúballada, melyet szerzé Skorzeny a darmstadti hadifogolytáborban, miközben a halálos ítéletét várta, levele címzettje Visinszkíj orosz államügyész, aki a halálos ítélettel már el is készült

C ©Rajkó Félix