A hosszú farok

Ez esetben nem a háziasszonyok álmáról lesz szó, hanem egy mélyen átgondolt, sokféleképpen dokumentált új piaci jelenségről, melyről az egyik legmélyebb, igazán elgondolkodtató könyvet írták, amelyet ez évben (2007) olvastam. Erről a könyvről sokat fognak még írni, vitatkozni a számokkal nem érdemes.

A könyv alapgondolata, hogy a zenei és könyvpiacon már nem annyira a népszerűségi mutatók körül forog a világ. A specializált kábelcsatornák elhódítják a nézőket az országos tévécsatornáktól(A mű az USA-ban jelent meg először -Kerekes Tamás) A televíziós korszakban nagy nézettségű műsorokkal tudták biztosítani a gazdaságosságot. A széles sávú internet korában ennek épp az ellenkezője igaz. Rendkívül költséges és pazarló ugyanazt az információt szolgáltatni több millió embernek egy olyan hálózatban, amely pont -pont-azaz két pont közötti- kommunikációt fejlesztettek ki. Még mindig van igény nagy durranásokra a kultúra terén, de már nemcsak ezekből áll a piac. A sikeres művek most már a legkülönbözőbb méretű rétegpiacok mérhetetlen mennyiségével kénytelenek versenybe szállni, és a fogyasztók egyre inkább azt részesítik előnyben, amelyik a legszélesebb választékot kínálja. Lejárt már az az idő, amikor úgy gondolták, hogy mindenkinek megfelel ugyanaz, és helyére a sokféleség piaca lépett. A kötet erről a sokféleségről szól. A hagyományos médiát és a szórakoztatóipart a végtelenségig feldúlja, hogy a főáramlat kulturális szilánkok miriádjaira robbant szét. A szakemberek évtizedeken keresztül át csiszolták a képességeiket a válogatott sikerdarabok létrehozása, kiválasztása és elterjesztése terén, és erre kiderült, hogy a sikerdarab már nem elég. A „minden más” ebbe a kategóriába tartozik. Furcsa, hogy ezt a kategóriát számba sem vesszük. Végül is minden műfaj képviselőinek elsöprő többsége ide tartozik. A legtöbb mozifilm nem lesz kasszasiker, a legtöbb zeneszám soha nem kerül be a legjobb 100 közé, a legtöbb könyv nem lesz bestseller, és a legtöbb tévéműsor nézettsége nem is értékelhető, nemhogy főműsoridőben a képernyőre kerülne. Mindazonáltal sokukat világszerte millióan élvezik, csak éppen nem számítanak sikernek, ezért nem is jegyzik az alkotásokat. De ott vannak, ahová a korábban engedelmesen összetartó tömegpiac szétrajzik. A néhány, jelentős sikerből és jelentéktelen egyebekből álló, egyszerű kép most millió minipiac és mikrosztár zavarba ejtő mozaikjára hullik szét. A tömegpiac egyre inkább rétegpiacok tömkelegévé változik át. A rétegpiacok tömkelege mindig is létezett, de elérésük költsége csökkenőben van a fogyasztók rátalálnak a rétegtermékekre, és a rétegtermékek rátalálnak a fogyasztókra-így hirtelen olyan kulturális és gazdasági hatalommá válnak, amelyet nem lehet többé figyelmen kívül hagyni. Egyes rétegtermékek újjonnan jelennek meg, a hivatásos és amatőr világ határmezsgyéjéből kihajtó ágazatban, ahol nehéz megmondani, hol kezdődik a profik, és hol kezdődik az amatőrök birodalma. Ez a bloggerek, a videokészítők, és a garázs-bandák világa, akik hirtelen közönségre akadtak-hála a digitális forgalmazás irigylésre méltó gazdaságtanának. A korlátlan kínálat(ezt nyújtja az internet) miatt megdől a sikerdarabok és rétegalkotások egymáshoz viszonyított jelentőségéről alkotott elképzelésünk. A hiány teremti meg a slágerterméket-ha korlátozott férőhely áll rendelkezésre a polcon vagy az éter hullámain, akkor csakis a legjobban eladható alkotásokkal célszerű megtölteni a helyet. És, ha csak ez van, akkor mindenki ezt fogja vásárolni. De mi a helyzet, ha korlátlan és végtelen férőhely(tárhely) áll rendelkezésünkre? Végül is sokkal több nem siker van, mint siker, és most mindkettő egyformán elérhető. Mi történik, ha a nem sikerek-a viszonylag népszerű alkotásoktól kezdve a totális melléfogásokig-összességében éppolyan nagy-ha nem nagyobb- piacot   tesznek ki mint maguk a sikertermékek. A válasz egyértelmű: ez radikálisan megváltoztatja a világ legnagyobb piacát.

A tudós szerző példáit a szórakoztatóipar, zeneipar és könyvkereskedelem világából veszi. A „hosszú farok” kifejezés az internetnyújtotta kínálat görbéjének elnyúlására utal, arra, hogy a nem slágergyanús szerzeményeknek, a könyvkiadásban a nem bombasztikus sikereknek is megvan a rétegpiaca, csak a kínálat ereje később érvényesül.

Chris Anderson olyan gondolatokat fogalmaz meg, érvelése annyira magával ragadó, hogy úgy érzem, nagyon sok könyvkiadónak el kellene olvasnia a könyvet. Hisz a kötet arra épül, hogy a nem tömegcikknek számító, nem kasszasiker iránt az érdeklődés kisebb, de állandósul és évekig fennmarad.

Kerekes Tamás

A kiadó:

A végtelen választék átírja az üzlet szabályait

Hosszú farok 

Ez a legjelentősebb üzleti könyv, amely a Fordulópont (Tipping Point) óta megjelent. Szerzője, Chris Anderson rámutat, hogy a kereskedelem és a kultúra jövője nem a sikertermékekben, a hagyományos keresleti görbe nagy forgalmú csúcsán, hanem ugyanazon görbe rendkívül hosszan elnyúló – korábban alábecsült – csúcson túli területén keresendő.

Chris Anderson: A hosszú farok

HVG Könyvek