Az iszlám
A legjobb potencianövelő
A Koránt is magyarra fordító Simon Róbert a muszlim és iszlám tudományok magyar nyelvű mérföldkövét hozta létre a Corvina Kiadó jóvoltából, márpedig néhány szúfi szerint, a Korán puszta olvasása is nemi gerjedelmet kelthet.
Bár lexikonról van szó, a kötet egyszerzős: Simon Róbert vallástörténész munkája, akinek ez úton is gratulálunk. Sok a nyugati világban uralkodó téveszmével kapcsolatban kaphatunk helyes információkat: pl. fátyolviselés, "gyönyörök kertje", de említhetném a helyes ("muszlim" és nem mohamedán!) névhasználatot is. Ajánlom a kötetet mindenki figyelmébe, aki a napi média (fél) információkon túl szeretne némi képet kapni az iszlámtól.(www.hadiblog.hu)
A kiadó:
Az iszlámról való közkeletű tudás Magyarországon alig mérhető. Talán még a keresztes háborúk korában sem terjengett annyi téveszme és hamis hiedelem az iszlámmal kapcsolatban, mint ma. Ez annál is sajnálatosabb, mivel a hódoltság másfél évszázada után a Rákóczi- és a Kossuth-emigráció úgyszólván második hazára lelt Törökországban, s a magyar irodalomban Jókaitól Gárdonyiig és tovább pontos és rokonszenvező ábrázolásokat olvashatna az, aki még olvas. A köztudatot jelentősen befolyásoló kommunikációs eszközökben különösen elborzasztó a helyzet: ezekben már a nevek és a fogalmak is gyakran felismerhetetlenül torz módon szerepelnek (néha pl. egy mondaton belül megtalálható az istenkáromló ? mohamedán?, továbbá a helytelen ?muzulmán? és az egyedül helyes ?muszlim?), s az elemi ismeretek sem tudtak meggyökeresedni.
Magyarországon muszlimok által készített, vallásilag elfogadható, az eredeti csodálatos nyelvezetének valódi értelmezését visszaadó Korán fordítás nem készült még. A teljes fordítások közül a legelfogadhatóbb a Simon Róbert által az 1980-as évek elején készített változat, amelynek magyar nyelvezete szép, gondosan készített kiadvány, de több hiányossága is van. Az egyik, hogy hiányoznak belőle a megfelelő magyarázatok. Ez ugyan van bőséggel a Simon féle fordításhoz is, annyi, hogy a jelenleg egy kötetben kapható Korán fordítás és a Korán világa (ami tulajdonképpen a magyarázatokat tartalmazza) felét a kommentárok teszik ki. Ezek azonban nem a muszlimok által elfogadott Korán magyarázatokon és prófétai hagyományokon (hadíszok) alapul, hanem orientalista történelmi és nyelvi tanulmányokon. Most egy másik nézőpontból, egy majdnem totális áttekintést kapunk, arról a vallási- kulturális folyamatról, mely nemcsak a görög hagyomány túlélését jelentette és tartotta életben a középkorban a majdan jelentkező reneszánsz számára, de enciklopédikus igénye miatt szinte teljesen kielégíti mindazt, ami az iszlám világáról elmondható.
A kötet megjelenése szenzációszámba ment Magyarországon.
Pl.: „Hiánypótló, egyben rendhagyó kötet az Iszlám kulturális lexikon, amelyet az idei Ünnepi könyvhétre jelentetett meg a Corvina Kiadó; a szerző Simon Róbert orientalista, egyetemi tanár. A kötet azért is különleges, mert egyszerzős: készítője egyedül írta a címszavakat, a mintegy harminc esszét, és ebből állította össze a tekintélyes, 416 oldalas kötetet.
Az iszlamista tudós az MTI-nek elmondta: az a jó lexikon, amelyben az egyik cikk utal, mutat a másikra, az összetartozó kulturális mozzanatokat egybefűzi; ő ezt egyedül tette meg. "Több évtizedes munkálkodás után lehet ilyen kötetet az asztalra tenni" - hangsúlyozta. A címszavakat és a személyeket, akik szerepet játszottak az iszlám kultúrában, Simon Róbert választotta ki. A tudós többek között Dante és az iszlám kapcsolatáról is esszét írt a lexikonba, de értekezik iszlám értelmiségi típusokról és az iszlámmal összefüggő téveszmékről is.
Cikkszó például a mohamedán, "ezt a kifejezést soha nem szabad használni, mert az iszlám középpontjában Allah áll, és nincs közvetítő közte és a hívő között, mint ahogy Jézus a katolikus vallásban közvetítő az Isten és a hívő között". A muzulmán szó a muszlim perzsa formája; a helyes kifejezés a muszlim, jelentése iszlámot valló hívő. A fátyolviselésről a szerző elmondta: Mohamed próféta a Koránban, az iszlám szent könyvében eredetileg csak az ő asszonyai számára írta elő, hogy ékszereiket, díszeiket ne mutogassák. A fátyolviselés a XX. századtól az előkelő és a városlakó nők között terjedt el, és legalább tízféle formája van, a beduin asszonyok azonban nem hordanak fátylat.
A professzor beszélt a képtilalomról is, ami lassan, sokszínűen alakult ki az iszlám világban; alapja az, hogy Allah az egyedüli teremtő, nem lehet megkettőzni. A szertartásokat is leírja a lexikon, például a lábmosást. Ezt csak akkor kell elvégezni a mecset kertjében levő kútnál, ha istentiszteletre érkezik a hívő, egyébként a mecsetbe lábmosás és cipő nélkül lehet belépni.
Simon Róbert a kötetben azt is elmagyarázza, hogy a kert az iszlámban fundamentális, a gyönyörök gyönyöre Belső-Ázsiától Indiáig. Mint az MTI-nek megjegyezte, azért fontos a kert, mert az iszlám világban a legtöbb helyütt mostohák a földrajzi viszonyok, és a szép kert ezen a tájon az egyik legfőbb jótéteménynek számít: ezért is megragadó a Paradicsom leírása a Koránban. „
108. fejezet: A bőség
Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében.
Adtuk néked a bőséget.
Imádkozzál hát az Uradhoz és áldozz!
Aki gyűlöl téged, az a kurtafarkú!
A bekezdés fordítását (Simon Róbert műve) sokan nem tartják elégségesnek. Nosza, itt az alkalom, hogy mindaz, ami a Korán kommentálása után sem volt világos, most megértsük.
Kiírtam néhány szócikket a nyájas olvasónak, hogy kedvet kapjon. Ime:
Bidca
Olyan gyakorlati vagy elméleti „újítás”, aminek a Próféta idejében nem volt előzménye. Eretnek újítás értelmében ellentéte a → szunnának és szinonímája a muhdathnak vagy haddathnak. A fogalom tanulságosan mutatja az iszlám nyitottságának és (ideiglenes) zártságának árapályát. A nyugodt, virágzó időszakokban az iszlám – kialakulásának megfelelően – nyitottan és rugalmasan viszonylik a „mássághoz” (ilyen időszakban történt pl. az antik, késő antik filozófia és tudományosság lenyűgöző recepciója). Ilyen korszakban a b. jelentése csupán „újítás”, újdonság”; a válságok idején az ortodox iszlám a „másságot” tekinti az eredeti, normatívnak tartott iszlám megosztójának, és ilyenkor a b. gyanús idegennek tekintett „eretnekség”.
Ir. Goldziher, IK 120-130; El2, s.v., I:1234sq (J. Robson)
Abraha
Dél-arábia abesszin helytartója (föltehetően 535-558), aki az abesszin hódítás(525) után kinevezett árnyékkirály, a Bizánc-barát qaylok vezetője: Szumayfac Aswac (Elleszthaiosz 525-535?) uralmát megdöntve, az abesszin uralkodó, Ella Aşbeha ellen megvédte önállóságát (az első – 300 főbből álló – sereg átállt hozzá, a másodikat tönkreverte). A kor hatalmi harcaiban Bizánc- barát )ő maga is melkita és nem monophüszita volt, ami abból is következett, hogy Prokopiosz közlése szerint eredetileg egy Aduliszban tevékenykedő bizánci kereskedő rabszolgája volt) és Irán ellenes politikát folytatott (l. híres Ma'rib-i feliratát), s 1953-ban közzétett másik fontos felirata szerint (Ry506) hadjáratot vezetett Észak-arábiába (föltehetően 547-ben). Ez a hadjárat csapódott le legendás formában a K.-ban, a 105. Szúrat alfílben („Az elefánt szúrája”), amely szerint A.- az akkor még jelenktéktelen- Mekka ellen vezette volna seregét, s a legendás hagyomány szerint a hadjárat ideje egybeesett volna Mohamed születésével.(570).
Ir. Simon R., „L'Inscription Ry506 et la préhistorie de la Mecque” AOH XX (1967), 325-337; ua. A mekkai kereskedelem kialakulása és jellege (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975), 76-85; Lawrence J. Conrad, „Abraha and Muhammad: Some Observations a propos of Chronology and Literary Topoi in the Early Arabic Historical Tradition” : BSOAS 50 (1987), 225-240; Simon R., KV: 409 sq.
Alamút
A nizárita(ellenfeleiktől asszaszinoknak nevezett) szekta bevehetetlennek tekintett központja egy szikla tetején, kétnapi járásra (35 km-re) Qazwíntól északkeletre az Elburz hegység közepén. Egy történeti hagyomány szerint egy sas mutatta meg egy daylamita királynak ezt a helyet, aki aztán oda építette várát (a népetimológia szerint erre vezeti vissza a hely nevét: perzsa áluh = „sas” , ámukht = „tanított”). A szekta alapítója Haszan as-Sabbah 1090-ben foglalta el a várat (a védők közül egyesek titokban a szektához csatlakoztak, s átjátszották a várat), s tette meg a mozgalma központjává. A mongolok vették be a várat 1257-ben. A nizariták 1257-ben rövid időre visszafoglalták, de a mongolok újra bevették. A safavidák börtönnek használták, ahonnan nem volt visszaút. Ma is láthatók a hajdani vár romjai.
Ir. El2 s.v., 1:363-5 (M.hodgson); EIr, 1:797-801 (B. Hourcade)
Atabég(vagy atabak)
örök méltóságnév (ata = „atya”, bek = „úr”, „fejedelem”), eredetileg a szaldzsúq kor török hercegeit szolgáló testőr vagy nevelő címe, majd a régens vagy tényleges uralkodó emírek elnevezése lett. A titulust az → Ayyúbidák és a → mamlúkok idején is használták. Az első jelentős a. a nagy szaldzsúq wazír → Nizám al- Múlk volt, akinek a fiatalon trónralépő Malik-sáh (1072-1092) adta ezt a címet, jelezve, hogy átruházta a hatalomgyakorlást, mintha az apja lenne. Ezután a cím és régensi funkciója egyre gyakoribb lett.
Ir. El2,,s.v. I:753 (Cl. Cahen)
Bayram
Törökül: „ünnep”. A büyük bayram arabul: al-cíd al-kabír vagy cíd al-adhá és a kücsük bayram az al-cíd as-saghir vagy cíd al-fitr (→ ünnepek az iszlámban)
A kiadó
Kétségkívül nem létezik magyar nyelven olyan kézikönyv, amely megbízhatóan és szakszerűen igazítana el a másfélezer éves iszlám kultúrájában. Kísérletünk ezt a hiányt szeretné pótolni, s túllépve az elemi ismereteken olyan középméretű kézikönyvet kínál, amely a teljességre törekvő enciklopédia és a szűkszavú szótár között a szükséges tájékoztatáson túl mélyreható elemzésekre is módot ad, s ennek az egyedülálló és világtörténelmileg máig oly fontos kultúrának az összefüggéseit, értékeit és elágazásait is bemutatja. A lexikon tehát nemcsak száraz adatokat közöl, hanem megpróbálja bemutatni egy szervesen alakuló rendkívül gazdag kultúra különböző mozzanatainak a szoros összefüggését egymással, amit a megfelelő utalások segítenek elő. Ezt a célt szolgálja a lexikon felépítése, az, hogy főleg tárgyi-fogalmi címszavakat talál az olvasó, hiszen a különböző kulturális, vallási, irodalmi áramlatok, történelmi alakulások jellegét, változásait és összefüggéseit így lehet megfelelően bemutatni. Az olvasó sok egyéb között olyan címszavakat találhat lexikonunkban, mint: abortusz, alkoholtilalom, építészet, értelmiségi típusok, eszkatológia, fátyolviselés, fekete muszlimok, földművelés, képtilalom, kert az iszlámban, misztika, temetés, válás, téveszmék az iszlámról, túlvilág, stb.
A személyek között (az enciklopédiák túlnyomóan őket mutatják be) alapos válogatás után leginkább azok szerepelnek, akik egyfelől e kultúra meghatározó alakjai, másfelől az európai kultúra számára sem közömbösek. A lexikoncikkek fontos része az elemi bibliográfia, amely az érdeklődő olvasót megbízhatóan kalauzolja a modern kutatás legfontosabb munkái között.
Kerekes Tamás
Corvina Kiadó