A siker nem kerülhette el a megfilmesítést
Evelyn Waugh: A megboldogult
Ottlik Géza fordításában
„Azzal ugyanis, hogy vajon sikerülhetett-e Ottliknak a maga maximális igényei szerint az ,,Iskola,, után tovább dolgoznia azon a valamin, melyet a nálunk elhanyagolt nagy angol, katolikus író, Evelyn Waugh (Jámbor pálya; A megboldogult; Utolsó látogatás) - épp Ottlik magyarításában - így nevez: ,,egy élmény nagy, formátlan nyersanyaga (...) a művész poggyásza, de nem is lesz jó ez így itt. Bővebben kell: dolgoznia kellett Ottliknak e valamin azok után, hogy tulajdonképpen ,,az ősi és kényelmetlen honi partokra,, vitte haza, s bár ő nem hagyta ott, mint Waugh főhőse, sehol ,,ami már régóta a terhére volt, feszélyezte: fiatal szívét,,; a honi partok kényelmetlensége valódi volt, s az angol remekíró azt is ércnél maradandóbb anyagba véste, hogy e bizonyos valamin aztán sokáig kell dolgozni, verejtékesen, Isten tudja, meddig... és hogy a ,,látomásnak olyan pillanata volt ez,,, mármint az (angol) írónak készülő, (amerikai) állatkrematóriumban épp alkalmi munkákat végző, arisztokratikus honfitársai által hazasegített, halott szerelmétől és a nyugati partoktól, a fövenyt borító hulladéktól, hajóroncsoktól, hínártól és halcsontoktól búcsúzó kölyökkutya-ember számára, ,,amihez sokszor egy egész élet is rövidnek látszik,,.”(Tandori Dezső)
Arthur Evelyn St. John Waugh (London, 1903. október 28. - Taunton, 1966. április 10.) angol író volt, leginkább az olyan szatirikus és fekete humorú regényeiről ismert, mint a Jámbor pálya, a Vile Bodies(Rosszcsontok), a Scoop, az Egy marék por vagy a A megboldogult. Waugh sok regénye a brit arisztokráciáról és felső osztályról szól, amit annak ellenére kifigurázott, hogy szoros kötödése volt hozzá neki is. Ezen felül írt még novellákat, útikönyveket és életrajzokat is.
Evelyn Waugh - akinek keresztneve mögött egyébként nem hölgy található, hanem egy hatgyermekes, hadviselt családapa – Londonnak a Hampstead nevű városnegyedében született, irodalmárcsaládban. Oxfordban modern történelmet tanult. Első művét, egy Dante Gabriel Rosetti életrajzot, 1927-ben publikálta, de szépírói hírnevét 1928-as első regénye, a sikeres – és azóta számos kiadást megért – "Jámbor pálya" alapozta meg. Rengeteget utazott: külföldön és hazájában egyaránt a Brit Világbirodalom hanyatlásának jelei ragadták meg leghatásosabban termékeny szatirikus fantáziáját. A háborús évek után „vizsgálódását” kiterjesztette Amerikára is – ottani élményeinek tömör, ám az angliaiknál nem kevésbé szatirikus foglalata "A megboldogult" című kisregény – egy „temetkezési szalon” vérfagyasztó szerelmi háromszög-históriája, egy balzsamozó művész, egy hulla kozmetikusnő meg egy kóbor angol poéta részvételével.(Wikipédia)
Tony Richardson 1965-ben már Amerikában forgat angol szerző könyvéből, amerikai forgatókönyvírói közreműködéssel fekete humorú „kilencszázhatvanas” groteszket, Evelyn Waugh A megboldogult című regényéből (The Loved One);
„Evelyn Waugh A megboldogult című könyve sem rossz. Bár negatívumai is vannak, bőven. A feketehumor terepének egy temetkezési vállalatot választani az 50-es években talán még eredeti fogásnak számított, ma már nem nagyon állja meg a helyét. (Valahogy engem sosem tud meghatni, hogy "abban a korban" mi számított óriásian faszányos dolognak, ha ma már elcsépelt, képtelen vagyok értékelni.) A szerelemért sápítozó, egyes számú férjjelölt és kettes számú férjjelölt között rohangászó, döntésre képtelen ál-romantikus, mélységesen tanácstalan és buta , emellett álomszép főszereplőnő idegesítően közhelyes. (Az író ez alapján le sem tagadhatná, hogy mit rejteget a lábai között.) A krikezzető vérangolok egy cseppet sem viccesek. A könyv mégis valahogy eteti magát. Mély és aprólékos lélekrajzot nem hiszem, hogy valaki is várna tőle, és egy alapvetően humorosnak szánt könyvnek az idő próbáját is elég nehéz kiállni. A megboldogultnak valamennyire sikerült. Harsányan nem kacagtam rajta, az tény, de képes voltam érdeklődéssel olvasni, és élveztem is. Van benn néhány meglepő fordulat, és egy-két egészséges bakugrás. A párbeszédek jók, a Kaiser-féle magvatlan őszibarack még jobb! A történet annak rendje és módja szerint totálisan kerek, és éppen megfelelő hosszúságú. 10-ből 7-et megérdemel”- írja málnamálna a blogjában
Evelyn Waugh írja A megboldogult címû regénye végén: a mûvész akkor elindult, hazai partok felé. Vitte örök poggyászát, összetörtségét. A fövenyt csontok stb. borították. Sorolnám, képszerûen így látom: napszítta gombok, vállfadarabok, sörösládaroncsok, bádogdobozok, uszadékanyag. Látok egy képet, melynek bemutatására nincs jogom. Mert „nem úgy van", talán. Két dolog jön innen:
„Néha igaz, amit Waugh mond erről az összetört művészről, a búcsúképről, valóban a megvilágosodás olyan pillanatai jöhetnek olykor, hogy megértésükhöz egy élet kevés. Lásd Kafka: átjutni a szomszéd faluba – és Kafka aligha megvilágosodásnak érezte ezt –, mondja felmenője, olyan vállalkozás, hogy egy élet ideje etc. kevés hozzá. (Olvasta Waugh Kafkától ezt? Kísérteties összehangzás.) És akkor: néha így látjuk magunkat, két véglet: azért mégis kimagaslik a művész ott a „napiakból" azon a fövenyen; eltörpül az ég, az élet, minden ilyesminek a hatalmassága mellett.”(Tandori Dezső)
Kerekes Tamás
A kiadó
Egy angol fiatalember, a kaliforniai állat-elhamvasztási vállalat alkalmazottja, beleszeret egy ultramodern amerikai temetkezési vállalat kozmetikusnőjébe. A lány öngyilkos lesz és testét az állat-krematóriumban égetik el… Ez a fantasztikus, különös szerelmi történet kitűnő alkalom a nagy angol szatíra-írónak, Evelyn Waughnak, hogy maró gúnnyal fesse le az amerikai civilizáció hagyomány- és kultúra ellenes kinövéseit, az angol meg amerikai gondolkodás ellentéteit
Egy brit poéta, Barlow, Amerikában keresi a boldogulást, ehelyett azonban a megboldogulás fog jelentős szerepet játszani az életében. Miután költőként nem válik be, kénytelen a Boldog Vadászmezőknél, egy olyan temetkezési vállalatnál munkát vállalni, ahol kisállatokat helyeznek örök nyugalomra. Szállásadója halála miatt - mivel az ő nyakába szakad a temetés gondja - egy másik temetkezési vállalattal is kapcsolatba kerül, ez a Susogó Berkek. Itt ismerkedik meg Mr. Joyboy-jal, a nagy balzsamozóval és a bájos Aimée-vel, a hullakozmetikussal. E két "művész" csodát tesz a szállásadó eltorzult arcával, akárcsak a többi hozzájuk kerülő "rossz állapotban lévő" tetemmel. A temetésnek egyik fontos következménye lesz, hogy Barlow beleszeret a hullakozmetikus lányba, akit Mr. Joyboy is feleségül akar venni. Így jön létre az a szerelmi háromszög, amelynek további sorsát követhetjük nyomon a regényben. Ne számítsunk azonban holmi kis rózsaszín mesére, hiszen ez a történet a fekete humoráról híres Evelyn Waugh tollából születetett. A kiváló írónak e gyilkos szatírája kőkemény társadalomkritika, mely egyszerre sújt le a sznob angol szokásokra és az önmaguknak is hazudozó amerikai primitívségre
Kerekes Tamás