Falak
Wass Péter
HVG Könyvek
„Látták leomlani húsz éve, 1989-ben a berlini falat. Ott voltak a Die Mauer helyén rendezett gigantikus The Wall Pink Floyd-koncerten. Megmászták a kínai nagy falat, megdöbbentek az uniós falakon belülre vágyó félholt fekete-afrikaiak láttán Észak-Afrikában, és a Kanári-szigeteken, értetlenül álltak a zsidókat és arabokat elválasztó ciszjordániai fal tövében, tisztelettel adóztak a kivándorló ősöknek a New York-i Szabadság-szobor melletti Ellis Islanden, lenyűgözve figyelték az emberiség első falfestményét az altamirai barlangban. Felírták a nevüket Prágában a graffitivel borított Lennon-falra, porszemnek érezték magukat az egeket ostromló inka falak tövében”
(a kiadó előszava)
www.hvgkonyvek.hu
Azt álmodtam, hogy rakétaegységnél ügyeletes vagyok és elaludtam, rádőltem a kezelőpultra. Bejött az ügyeletes, felpattantam és jelentettem.
- Főhadnagy elvtársnak jelentem, az ügyelet alatt semmi rendkívüli esemény nem történt.
- Nem történt? Az anyád keservit. Hát Belgium hol van?
A fent említett vicc nem a könyvből való, azonban a szerző- kollektíva által írt könyv meggyőzött róla, hogy létezik még polihisztor, még ha az egy közösség igényességében is fejeződik ki. Ugyanis a kötet egy földrajztudós igényességével, egy politikus körültekintésével és egy pszichiáter jó szándékával íródott, s stílusa humorral vegyített ismeretterjesztés, elkerülve a bulvár hírlapírás csapdáit.
A hetilap több újságírója által írt kötet a berlini faltól a Korea-közi demarkációs övezeten és a ciprusi zöld vonalon át az ókori római limesig a legkülönbözőbb falakat mutatja be
Akinek falhiánya van, annak Kőszeg közelében van egy Vasfüggöny-múzeum. Át lehet menni a Vasfüggönyön, de virtuálisan meg is lehet halni: ilyenkor kiírja a kijelző, hogy „ön aknára lépett”.
Banksy jól keres
„Több tízezer fontért kelt el az utóbbi években, Londonban a művésznéven Banksy néven ismert Robert Banksy alkotásai. Pedig a harmincas éveiben járó művész nem vászonra vagy papírra, hanem szinte kizárólag falra dolgozik. Az amerikanizált graffiti művelője. Témái kifejezetten provokatívak: falra vizelő gárdista, vállról indítható rakétával tüzelő Mona Lisa vagy éppen a leszbikus szex örömeiben elmerülő anyakirálynő. A Banksy falfirkák ennek ellenére, vagy talán ezért-igen népszerűek a műgyűjtő berkekben.” Ennek megértése után szomorúan nézem lakásom gázfűtéstől és cigarettafüsttől megbarnult falait, amit jó enne már egy-két antiszocialista realista falfirkával feldobnom ,nagyjából úgy, ahogy a viking tag-ek Rómában jelzik a mainstream irályt.
Banksy azonban nem provokatőr, hanem egy nemes hagyomány képviselője -olvasom ki a kötetből. Hiszen Krisztus első ábrázolása szintén falfestmény volt a palatinusi római császári palota falán. Azaz a graffiti egy nívós művészettörténeti hagyomány és egy polgárpukkasztó pop-art irányzat keveredése.
A szerző a „műalkotások” lélektani gyökereit is felkutatja. Az őskori barlangrajzok fejlett nemi képzeletvágyról árulkodó képei, és az elejtendő bölényről szóló képek mögött egyaránt az önbeteljesítő jóslat mechanizmusát látja.
Mi állt a fal mögött?
Weyer Béla a HVG berlini tudósítója – a kötetben is olvasható – érdekes adalékkal szolgált a berlini fal ledöntésének körülményeihez.
Eddig a történet röviden a következő volt: 1989 őszén a keletnémet pártvezetés – azért, hogy Erich Honecker leváltása után fölzárkózzék Mihail Gorbacsovhoz – lazítani akart a zártságon. Hoztak egy rendeletet, mely szerint megnyitják a határt. A rendeletet november 9-én az állampárt jóváhagyta. Mindez azon a sajtótájékoztatón derült ki, melyen egy olasz újságíró kérdésére, hogy mikor lesz a határnyitás, Günter Schabowski, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) Politikai Bizottságának tagja úgy felelt:
„Azt hiszem, azonnal.”
Erre mindenki megindult a határhoz és az emberek ledöntötték a falat. „Ez volt idáig az érvényes legenda” – folytatta Weyer.
A kötet főleg a mai, aktuális világpolitikai eseményekre fókuszál, de történelmi falakról – például az athéni falról vagy a római limesről – is szólnak fejezetek. „A könyv olvasója világutazásra készüljön” – hangsúlyozta a szerkesztő. Az utolsó fejezet a Pink Floyd-féle Falról, illetve annak 1990-es, berlini változatáról szól. A falak kizárnak, bezárnak, vagy elválasztanak közölte Falcsik Mari
Sajnos újjáépítettünk a falainkat”. Ugyanezt erősítette meg Weyer Béla: „ma sok szavazatot kapna a berlini fal”. Most már közel sem akkora az eufória, mint húsz éve volt.
„Falak körülöttünk – és falak bennünk. Falak férfi és nő, gyerek és szülő, diák és tanár, közlegény és tiszt, civil és rendőr, fekete és fehér, sovány és kövér, cigány és magyar, zsidó és arab, katolikus és muszlim – ember és ember között.
Ezeket az évezredes – mai szóhasználattal virtuális – falakat szinte lehetetlen lebontani, nehezebben dőlnek le, mint az örökkévalónak hitt, ám idővel sorra semmivé lett valódi falak, az alig néhány évtized után húsz évvel ezelőtt eltüntetett berlini fal, vagy a minden idők legnagyobb, bevehetetlennek hitt fala, a pár száz éve emelt és feladatát soha be nem
töltő kínai Nagy Fal.
Az ilyen valódi – kőből, téglából, földből vagy éppen szögesdróttal magasított kerítésből, betonelemekből, fémlapokból, lézerérzékelőkkel és aknazárral nehezített földsávból álló –
falakból gyűjtöttünk össze néhányat. Megragadva bennük a közöst, kiemelve az egyedit.
Korántsem nyújtunk teljes képet. Különösen a várak, városok falaiból maradt fenn máig igen sok, ha nem is teljességükben, de a múlt restaurált darabjaiként. Nagy részüket azonban a helyi lakosság széthordta, ritka az olyan, mint az olaszországi Lucca, amelyet sétánnyá alakítottak, vagy a spanyolországi városok, ahol lakóházak tapadnak az egykori falakra.
Sajátosak a Vatikán falai is, amelyek máig őrzik a várost a városban, az államot az államban.
Döbbenetes, hogy az ember hányszor próbált meg fallal kirekeszteni vagy éppen bezárni másokat, és bár az élet bebizonyította, hogy egyszer minden fal leomlik – ma is ezt teszi az USA-tól Dél-Afrikán át Izraelig és Indiáig. Dollármilliárdos költséggel húznak fel több száz, egyes helyeken több ezer kilométer hosszú falakat, kerítéseket, de Mexikóban és a gázai övezetben alagutat ásnak alattuk, embert, fegyvert, árut és drogot csempészve, Ceutánál létrát támasztanak hozzá, úgy másznak át rajta, Mozambikban pedig egyszerűen kivágják a drótkerítést.
A falak mégis rendületlenül épülnek.(Wass Péter)
Kerekes Tamás