A szabadkőművesek
Jasper Ridley
Gold Book Kiadó
A szabadkőműveseknek valójában nincsenek titkaik, és így a történésznek nincs mit felfednie. Jasper Ridley. John Locke filozófust idézi, „aki számos filozófustársával ellentétben maga nem volt szabadkőműves”: „Még ha pont ez is a titkuk, nevezetesen, hogy nincs semmiféle titkuk, nem kis hőstett részükről, hogy meg tudták tartani ezt a titkot.” (Jones & Clarke 1754, id. Ridley)
Már csak azért is érdemes elolvasni, mert tudnunk kell, hogy a szerző az angol Pen Club elnöke (Kerekes Tamás)
A szabadkőműves (maszon, fr. maçon – ’kőfaragó, kőműves’) a szabadkőműves páholyok tagjait jelölő megnevezés. A kifejezés a freemason angol szó azonos értelmű (feltehetően a ném. Freimaurer közvetítése révén kialakult) magyarítása, amelynek első megjelenését – még eredetileg ffremason formában – 1375-re tartják, és kezdetben a céhektől független, később a céhbeli privilégiumokat élvező, nagy szaktudású kőművesmestereket értették alatta. A kifejezésnek egyéb értelmezése is ismeretes.
A szabadkőművesség története
A társaság eredetét illetően számos mitikus, azt az ókori világhoz kapcsoló magyarázatot ismerünk, így eredeztetik a jeruzsálemi templom építőitől (Hiram), akik bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építő céhmesterek, majd a rózsakeresztesek közvetítik a szabadkőműveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Euklidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal illetve a kelta és cigány pogánysággal hozzák összefüggésbe.
A kezdetektől a 19. századig
A Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadó, az Angliai Nagypáholy 1717-es születésének színhelye. Feltehetően Skóciában már a 16. században, Angliában a 17. századtól megkezdődik a szabadkőműves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakítja az Angliai Nagypáholyt. 1728.-ban Párizsban létrejön a Francia Nagyoriens, később közkeletűen az előbbit a reguláris, utóbbit az irreguláris vagy liberális testvériség megnevezéssel illetik.
James Anderson 1723-ban összeállítja és kiadja a szabadkőműves alkotmányt (The Constitutions of the Free-masons), majd e munkát folytatva jelenteti meg annak újabb változatát (The New Book of Constitution of the Antient and Honourable Fraternity of Free and Accepted Masons) 1738-ban. Angliában versengés alakul ki a ’régiek’ és a ’modernek’ között, majd 1813-ban a rivális páholyok közösen megalapítják az Angliai Egyesült Nagypáholyt. Az új Nagypáholy 1815-ben módosítja az andersoni alkotmányt, beillesztve a kitételt, amely megköveteli, hogy a szabadkőművesek tegyenek hitet a Világegyetem Nagy Építőmestere (Glorious Architect of Heaven and Earth) mellett.
Az angliai Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás 1877-ben következik be, amikor a Nagyoriens tagjaitól már nem kívánja meg a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hitet, elismer női és vegyes páholyokat, valamint enyhít a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakad.
1929-ben az angolok kiadják a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot (Basic Principles), amelyben deklarálják, hogy milyen alapon ismernek el ők nagypáholyokat - azaz mi szerint döntik el, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.
A szabadkőművesség és a Katolikus Egyház
1738-ban XII. Kelemen pápa kibocsátja az In eminenti kezdetű bullát, amely szerint a szabadkőművesség káros, amely veszélyezteti az államrendet és a hívek lelki üdvét. Ezek miatt a pápa egyházi átokkal sújtja a szervezetet, annak tagjait. XIV. Benedek pápa az 1751-es Providias elnevezésű bullában kifejti, hogy a szabadkőművesség vallási liberalizmusával fenyegeti a katolikus vallás dogmatikai tisztaságát, és megemlíti a szabadkőműves esküszöveg és a titoktartási kötelezettség problémáját.
A Nagy Francia Forradalom időszakától a pápai hozzáállás megváltozik, VII. Piusz 1814-ben kiadott Sollicitudo omnium kezdetű bullájában az egyházfő megbocsátással fordul a páholyok tagjaihoz, őket az egyházhoz való visszatérésre biztatja, ugyanakkor megtiltja a szabadkőművességhez való csatlakozást, annak tevékenységében közreműködést. Az 1846-ban trónra lépő IX. Piusz, nyolc vonatkozó rendelkezést bocsát ki, amelyek közül a legfontosabb a Quanta cura kezdetű bulla (1864), amely egyenesen veszedelmes eltévelyedésnek bélyegzi – többek között – a szabadkőművességet.
XIII. Leó pápa 1884-ben kiadja a Humanum genus enciklikát. Ebben a pápa a maszonokat a sátán szolgáinak bélyegzi, akik az egyház megsemmisítésére és az államhatalom megkaparintására törekednek, amelyeket ez enciklika a szabadkőműves rítus-, szimbólum-, és szervezetrenddel lát bizonyítva. Leó nevéhez még két antimaszonikus episztola fűződik, 1892-ből.
A következő évtizedeket a konszolidáció jellemzi.
XV. Benedek uralkodása alatt, 1917-ben adják ki az új Egyházi törvénykönyvet (Codex Pii-Benedicti), amely a "a szabadkőművesek szektájába" való belépést és a szabadkőműves tevékenységet automatikus kiközösítéssel szankcionálja.
1968 – 70 között tárgyalások zajlanak, amelyeket a lichtenaui nyilatkozat zár le, amiben kinyilvánítják a szabadkőművesek függetlenségét, az emberiség sorsáért való felelősségérzetet, és hogy a szabadkőművesség nem vallás, ilyen ambíciói sincsenek. A tárgyalásokat 1979-ben megszakítják, ez azóta sem folytatódik. A viszony hűlését mutatja a német püspöki kar által közrebocsátott 1980-as nyilatkozat, ami a maszonéria és katolicizmus teljes összeegyeztethetetlenségére mutat rá, a szabadkőművességet relativizmussal vádolva.
Az 1983-tól, jelenleg is hatályos Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) már nem nevesíti a szabadkőműveseket. Pusztán megállapítja: „Aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő; aki pedig ilyen társulást előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő.”
A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus (jelenleg a pápai trónon, XVI. Benedek néven) által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a – később II. János Pál pápa által jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról c. állásfoglalást (Quaesitum est), amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységét, és az irat szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban.
Nálunk, jelenleg:
A világ jobbítását a XXI. század etikai kérdéseinek megvitatásával célzó latin irányú szabadkőművesség vezető magyarországi páholya százéves lett. A Martinovics páholy az egykori tag, Ady Endre belvárosi szobrára köttetett szabadkőműves-kötényt a nagy ünnep alkalmából. A Nagyoriens nagymestere, Nacsády András.
Az ő nyilatkozatát rövidítem, az interjút Spirk József készítette.
„Mi egy magát tagdíjakból fenntartó egyesület vagyunk, nem kapunk semmiféle állami támogatást, nem úgy, mint az egyházak. Az egyszázalékos támogatásokból és a tagdíjakból próbáljuk fenntartani magunkat. Az újjáalakuláskor, 1992-ben kaptunk nemzetközi támogatást is, de ebből csak annyira futotta, hogy meg tudtunk venni egy ingatlant. Egyébként, ha mi lennénk a világ mozgatói, nem így nézne ki a világ, ahogy most kinéz”.
Egy szabadkőműves-páholy nem más, mint szellemi műhely. Ez a szellemi műhely elméleti megközelítéssel tárgyalja meg a nagy közéleti kérdéseket, ezekre próbálja felhívni a közvélemény figyelmét. Közénk minden párt támogatója beléphet, kivéve persze a szélsőségeseket. Ők úgysem osztják a szabadkőművesség vallotta nézeteket, a teljes lelkiismereti szabadságot, az abszolút vallási és etnikai toleranciát és a progresszív polgári értékeket.
Semmilyen befolyásunk sincs. Vannak közöttünk, akik politizálnak, de aktív politikussal én nem találkoztam. A nyilvános előadásokkal igyekszünk felhívni a figyelmet az etikátlanná vált világra, ami nemcsak Kelet-Közép-Európa országainak, a rendszerváltást megélt társadalmaknak a jellemzője, hanem kortünet. A szabadkőművesség tulajdonképp egy önképzőkör, ahol önmagunk csiszolását tekintjük az egész világ jobbítására tett kísérletnek. A konkrét tevékenység pedig az, hogy a szabadkőműves előadásokat hallgat, szervez, tart, és ezzel igyekszik befolyásolni környezetét is.
Elsősorban etikai kérdésekről beszélünk. Téma lehet a genetikai manipulációktól kezdve az eutanáziáig minden.
Abszolút türelmességgel vagyunk egymás iránt, függetlenül attól, ki hova szavaz, milyen politikai elveket kedvel. Ezért nem lehet napi politika előadás tárgya.
A Martinovics páholy a múlt héten ünnepelte a 100 éves jubileumát, ennek örömére vagy emlékére gondoltuk, hogy Adyval hívjuk fel az eseményre a figyelmet, aki tagja volt a páholynak. De rajta kívül emlékezhettünk volna Csáth Gézával vagy Kosztolányi Dezsővel is, ők is tagok voltak. De a tér másik felén, Liszt Ferenc derekára is köthettük volna kötényt, ő is szabadkőműves volt ugyanis. De a szervezetünk második nagymesterét is említhetném, Jászi Oszkárt, az ő polgári liberális elvei nélkül ma talán nem beszélhetnénk demokratikus Magyarországról. A Magyarországi Nagyoriens 150 tagot számlál. 1992 óta ötszáz új tagot avattunk. A tagság átlagéletkora bőven harminc fölött van. Kell egy bizonyos érettség ahhoz, hogy valaki csatlakozzon. Az érdeklődő fiatalok többsége bizonyos illúzióval jön közénk, azt hiszik, hogy itt Mozarttal vagy Voltaire-rel találkoznak majd. A mi páholyunk tagjai egyébként havi rendszerességgel ülnek össze.
Mennyit kell fizetni egy rendes tagnak?
Az éves tagdíj nálunk 15 ezer forint. Összehasonlításul a francia Nagypáholyban, ha jól tudom, 400 euró évente.
A 15 ezer forint ellenében nyilván még senki sem kapja meg a páholytagságot.
Franciaországból kaptuk a támogatást, főként azért, mert a Martinovics páholy, amelyet 1950-ben betiltott egy Kádár János nevű ember, 1956.-ban Párizsban alakult újjá a régi, még háborús időszakból ottmaradtakból, majd a forradalom emigránsaiból. Az alakulás fontos célja volt, hogy megőrizze a páholy jogfolytonosságát.
A szabadkőművesség nemzetközi szerveződés, de nem úgy, mint a katolikus egyház. Itt nincs Vatikán, nincs olyan szervezeti egység, amely megmondja a többinek, hogy mit csináljanak. És ezzel cáfolunk mindenféle összeesküvés-elméletet, amelyek erre a gondolatmenetre alapulnak. Két nagy irányzat létezik a szabadkőművességben, az egyik az angolszász, a másik, a latin, vagy mondhatnánk, francia. Az angolszász vonulatban kötelező az istenhit, nálunk viszont mindenkinek joga a lelkiismereti szabadság.
A szabadkőművesség nagy témái a rabszolgaság eltörlése, a szociális biztonság vagy a demokratikus berendezkedés többé-kevésbé megvalósultak már, milyen célokat tűznek maguk elé a XXI. században?
Az etikai kérdések, amelyek nem kapcsolódnak vallásokhoz és pártok nézeteihez fontos témák ma is. Az amorálissá vált világban az egyetemes törvények értelmezése.
Mik a legfőbb elméleti kihívások a szabadkőművesek számára? A géntechnológiát már mondta.
A tagok között vannak orvosok, kutatók, de például jogászok, sőt akár internetguruk is. Az internet például az egyik terület, amely felvethet olyan érdekes etikai kérdéseket, amelyek vita tárgyát képezhetik egy-egy előadás után. Ebből a vitából a jegyzőkönyv alapján alakul ki az úgynevezett munka, amelyet szeretnénk a nyilvánosságnak is megmutatni. De ez megint csupán pénz kérdése. Nyugat-Európában, például Franciaországban, minden nagyobb könyvesboltban ott állnak a szabadkőművességgel foglakozó könyvek, és azok a kiadványok, amelyek az általunk is tárgyalt kérdéseket tartalmazzák már letisztult, kinyomtatható formában
A laikusok számára a szabadkőművesek rejtélyes, sőt kissé baljós társaságnak tűnnek – kik ők valójában, és miben rejlik jelentőségük?
Jasper Ridley, a neves történész és életrajzíró könyvében megpróbálja szétválasztani egymástól a valóságot és a legendákat. A tőle megszokott alapossággal követi nyomon a szabadkőművesség történetét és fejlődését a kezdet kezdetétől, már a középkortól, s közben rávilágít arra, hogy a testvériség milyen szerepet játszott a fontos történelmi mozzanatokban, például a nagy francia forradalomban, az amerikai függetlenségi háborúban, az Egyesült Államok létrehozásában. Azt is megtudjuk, hogy mi köze a szabadkőművességhez Mozart Varázsfuvolájának, s foglalkozik William Morgan halálával, akit szinte bizonyos, hogy ők gyilkoltak meg, aminek következtében az 1820-as években New York államban valóságos hajsza vette kezdetét a szabadkőművesek ellen. Nem maradt ki a könyvből az sem, Hitler milyen szerepet vállalt a szabadkőművesek üldözésében.
A szerző lebilincselő, izgalmas, olvasmányos könyvében olyan témákat is körüljár, milyen közvélemény-formáló hatása van a szabadkőművesek szertartásainak, és hogyan viszonyulnak a szabadkőművesek a nőkhöz – hiszen emiatt csaknem 300 éve érik őket folyamatos támadások. Megvizsgálja azt is, milyen a szabadkőművesek helyzete a mai brit társadalomban, mennyire igazolhatóak a velük kapcsolatos félelmek és gyanakvások, és hogyan tud egy ilyen idejétmúltnak tűnő társaság beilleszkedni a XXI. század világába.
Aligha nevezhető érdektelennek egy olyan klub, melynek tagjai között ott tudhatjuk Winston Churchillt, Franklin Rooseveltet (és az USA hat további elnökét), Nagy Frigyest, Cecil Rhodest, Oscar Wilde-ot, Mozartot, Trollope-ot, Kiplinget és milliónyi más érdekes és nagyformátumú alakot. Már nagyon megérett az idő arra, hogy meggyőző bizonyítékokat felsorakoztatva védelmébe vegye valaki azt a szervezetet, melyet maga a szerző úgy ír le, hogy „egyenruhát öltenek, és olyan szertartásokon vesznek részt, amelyek már évszázadok óta idejétmúltnak számítanak”. – Andrew Roberts, Sunday Telegraph
Gold Book Kiadó
Kerekes Tamás
Az angolszász páholyok sem Istenről, – hanem a Világegyetem Nagy Építőmesteréről beszélnek. A Nagy Oriens a kiközösítés alkalmából különben azt bizonygatta, hogy se nem teista, se nem ateista, és a skizmához vezető döntésre az késztette, hogy maradéktalanul győzelemre vigye a tolerancia ügyét. De a tolerancia szolgált igazolásul annak indokolására is, amikor jó 150 évvel korábban a katolizált skót Ramsay lovag által létrehozott Királyi Ív (Royal Arch) avatási szertartásán bevezették a Nagy Építőmester rejtett nevének megfejtéseként a Jahbulon nevet. Ez Ridley szerint egy mozaikszó, melyet a testvérek Jahve, Baál és Ozirisz nevéből ötvöztek össze. Ha megfontoljuk, hogy a Baál imádatáért Mózes mind egy szálig kiírtatta a midianitákat, akkor egy ilyen műisten imádata eléggé különös. Nem csoda, hogy amikor renegátok napvilágra hozták a titkot, a kritikusok kellemetlen kérdéseket tettek fel a szabadkőműves angol püspököknek. Ridley kétségbe vonja, hogy a katolikus Ramsay vezette volna be a bálvány nevét, de bevallja, „senki nem tudja, ki találta ki a Jahbulon nevet”.