Fénykép
Penelope Lively
Geopen Kiadó
http://www.penelopelively.net/
A szerző Booker-díjas
A hatvanas éveiben járó Glyn Peters tájtörténész egy dolgozat keresgélése közben rábukkan elhunyt felesége, Kath, titkos fényképére a polcon. A képen egyértelműen intim kapcsolatban, kézen fogva látszik egy másik férfi mellett, aki történetesen Kath nővérének a férje.
Glynt teljesen feldúlják a látottak, őrült módjára kutatni kezd a múltban, felkeres mindenkit, akinek bármilyen információmorzsája lehet elhunyt feleségéről, és eme titkos kapcsolatáról. Elsőként a nővérét keresi meg, hogy kiderítse ő tudott-e róla, majd később megszólal a regényben Kath nővérének a lánya, a sógor, a fénykép készítője, és Kath bizalmas barátnője.
Glyn, egyetemi tanár, Kath özvegye, annak halála után egy borítékot talál az áttekinthetetlen irathalmaz, kacat mélyén, benne egy boríték, rajta:
NE NYISD KI, MEGSEMMISÍTENDŐ
Mindenki máshogy tekint a történtekre, mindenki kicsit másként látta Katht, azonban mindenkinek rá kell jönnie, milyen keveset is tud a másikról, mennyivel több figyelmet kellett volna szentelnie annak, akit szeret, és aki fontos neki.
A képen felesége egy férfi kezét fogja éppen
Bevallom, a könyv első harmadában kissé vontatottnak éreztem mind a stílust, mind a történetet, valahogy minden kicsit kiszámíthatóan alakult, a dialógusok, a reakciók, a történet maga. Aztán azonban kezdett kikerekedni a regény hangsúlyos része, ami akár igazán jó is lehetett volna, de sajnos nem volt az. Elképzelhető, hogy a fordítás elég sokat nyom a latban negatív irányba, de ezt azt hiszem sosem fogom megtudni.(Könyvmolyoló)
Addig-addig gondolkozik, míg rá nem jön, hogy a képen látható férfi Nick, aki a meghalt hölgy testvérének, Elaine-nek, a férje. Elönti az érzelmek gyomorforgató áradata.
Górcső alá veszi a házasságát. Végigfut a puszta tényeken. 1984. augusztus 25-én Katherine Targett és Glyn Petera házasságot kötöttek a welbournei anyakönyvi hivatalban. Ezek után kapott professzori állást Glyn a Manchasteri Egyetemen. A szerző ezek után brillíroz a perspektívaváltásban, mert a narrátor a múltat a különböző szereplők szemszögéből bontja ki. Teljes képet kapunk, mi egy angliai tájtörténész dolga és mi egy kerttervezőé. És közelképet kapunk Kath-ról, az elhunyt feleségről, aki sosem kötelezte el magát egy nyolcórás munkával valami irodában. „A kor hedonista klímáját jól viselte, de a nap konfrontációja nem érdekelte” -értékeli Glyn a maga belső monológjában. A fénykép alapján megelevenedik a múlt, kettőjük kapcsolata szintúgy, mint az, ami a két testvért összefűzte.
A csábító: Nick
Nick kapcsolatai a megbízásokat kiadó szerkesztőkkel gyakorta kérészéletűek. Nick ugyanis rossz néven veszi, hogy határidőket szabnak neki, és fárasztónak tartja az előzetes ismertetőket. A könyvírás marad szemében az egyetlen reménysugár, ami nem is baj, mert kicsi az esély, hogy majd lázba hozza a kiadókat, hiszen halomra írták már a könyveket Isambard Kingdom Brunelről.
Elaine az évek során néhanapján feltette magában a kérdést, hogy sajnálnia kéne-e Nicket. De Nick nem igényel együttérzést, mert nyilvánvalóan nem észleli a problémát. Amikor az egyik érdeklődési terület kihalással fenyeget, vidáman tudomásul veszi, mondván:- Tulajdonképpen untam is már, és különben is van egy szenzációs elgondolásom.( Maga a lelkesedés a hivatása)-Manapság inkább az elektronikus kiadványszerkesztésre van szükség.
A baj
Nick felnőtté válása nem jól sikerült. Elaine-nek néha az az érzése, hogy nem is nőtt fel. Az a fajta viselkedés, amely huszonöt éves korban megnyerő, negyven körül már kevésbé az, ötvennyolc tájékáról már nem is beszélve. Ami valaha levette a lábáról, az már hosszú évek óta bőszíti, bár visszafogottan tudomásul vette a dolgok ilyetén állását. Lehetne rosszabb, gondolta: lehetne iszákos, tisztességtelen, akár nőcsábász. Így meg csak egy gyarló, felelőtlen alak, híján minden ítélőképességnek.
Elsőként Glyn a nővérét keresi meg, hogy kiderítse ő tudott-e róla, majd később megszólal a regényben Kath nővérének a lánya, a sógor, a fénykép készítője, és Kath bizalmas barátnője. Mindenki máshogy tekint a történtekre, mindenki kicsit másként látta Katht, azonban mindenkinek rá kell jönnie, milyen keveset is tud a másikról, mennyivel több figyelmet kellett volna szentelnie annak, akit szeret, és aki fontos neki
Valami miatt én mégsem vártam tőle semmi eget rengetőt(Könyvmolyoló.hu), talán a béna borító miatt (az angol kiadásé sem szebb), talán a kissé szappanoperás hangulatúra sikeredett hátoldal-szöveg miatt, vagy a beleolvasáskor elkapott néhány mondat miatt. Az alaphelyzet az, hogy adva van a hatvanas éveit taposó Glyn Peters, egy tájtörténész (igen, van ilyen szakma, sőt rém érdekes és élvezetes lehet, de ez más téma), aki otthonában kutakodás közben ráakad egy fényképre, amelyen évek óta halott felesége, Kath látható egy másik férfi oldalán, vitathatatlanul barátinál intimebb viszonyban. A másik férfi ráadásul Kath nővérének férje. Glynben egy világ omlik össze, és nekiáll kinyomozni, meddig tartott ez a viszony, ki tudott róla, és úgy egyáltalán Kathnek megrögzött szokása volt-e őt úton-útfélen felszarvazni. (Könyvmolyoló)
Noha ma már az ember pörgős thrillereket olvas gyakrabban, én azonban elmélyülten olvastam a kötetet, s hiába idézem Könyvmolyoló „nevű” blogtársamat, nekem határozottan jó véleményem van a kötetről. Most értettem meg, hogy a múltat is teremtjük. Ki-ki más formában. Az biztos, hogy a főhős a történtek után egy másik halott lányt hurcol majd emlékként. A jövő változik meg mindez után, hiszen, ha Glyn, a férj nem kezd nyomozni, akkor soha nem derül fény Kath két küretére és öngyilkossági történetére. És ma már tudom, hogy soha nem lesz időm újraolvasni Durell Alexandriai négyes c. bestsellerét ( Tudják, nem minden remekmű bestseller, de minden bestseller remekmű), de annyira hasonló a két kötet szerkesztése, hogy ifjúkorom legszebb napjait idézi(ha már votl ilyen, tudja, Nyájas Olvasó)
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
kukan@geopen.hu
bordan@geopen.hu
babucse@geopen.hu