Rejtő Jenő füveskönyve
Alapmű
„Ez időtájt megnevettetett, de nem tudtam nyomára jönni, miért olvasta olyan buzgón Bacon-t, Hume-ot, Kantot, Spinozát ezekhez a felszínes, könnyű írásművekhez. Mikor végleg megismerkedtem vele (Szabó Lőrinc társaságában) megkérdeztem tőle, hogy olvas-e még filozófusokat. „Ritkán és lopva”- felelte panaszkodó hangon, s azt is elsírta, hogy másik titkolt szenvedélyével, a matematikával sem tud foglalkozni. „Maradt a zene.” -mondta, és hosszan rajongott Bachról és Mozartról. Nyíltan feltettem neki a kérdést, hogy minek mindez neki, aki szemmel láthatóan csak nevettetni akar. Majdnem sírós szemmel nézett rám. „Nem érti? Ha onnan nézném a világot, ahol én vagyok, akkor véres lírai verseket és tragédiákat írhatnék. De ha felmászom Spinozára, Bachra, ha egy levezetés abszolút formájának perspektívájából nézem azt, ami körülöttem van, akkor nevetek mindenen és derűsen meg tudom írni az életről, hogy mulatságos és súlytalan”. Aztán hozzátette, hogy Karinthynak is megártott, hogy elárulta, hogy gondolkozik.”(Bóka László)
Mi Újság Wagner Úr? - Rejtő Jenő füveskönyve
A kötet tematikus merítés a rejtői világból: a vicces beszólásoktól, párbeszédektől, kifacsart aforizmáktól a filozofikus gondolatokig, a fanyar humorú életszemlélet megnyilvánulásaitól a jellegzetes rejtői figurák és jelenetek leírásáig: a becsület és bűn, élet és halál, a légió és a kikötő, a nők és a szerelem témaköreit ölelve fel.
„Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”
Lazi Kiadó
A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.
Akiknek nem fáj az élet, azok a halál gondolatát is könnyebben viselik el.
Munka után édes a menekülés.
A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.
A vörösbor fáj, de azt mondja: "Jó lenne élni!" Ha többet iszol, így szól: "Élni kell!" Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: "Élni fogsz!" És ez akkor is szép, ha nem igaz.
Ha az ember erősen hisz valamit, az majdnem annyi, mintha igaz lenne.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.
Még egy csavargónak is lehet mamája épp úgy, mint a jobb embereknek.
Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája.
A földrajzkutató pályáján általában döntően jelentős felívelést jelent, ha megnősül. Ilyenkor kerül sor a hosszú, nagy horderejű, esetleg többéves útjaira, amikor semmiféle dzsungel nem lehet elég mély, sötét, távoli és veszélyes.
A világjáró tudós élete Isten kezében van.
Öreg sarkutazók mesélik, hogy ha elviselhetetlennek látszott az örök jég, a szüntelen éjszaka, a fagydaganat és más nélkülözések kínja, valaki visszaemlékezett az útnak indulás előkészületeire, és ilyenkor megnyugodtak kissé, mivel úgy érezték, hogy aránylag mégis tűrhetőbb most a sorsuk.
Pontosan két év előtt bejárta egy hír a világsajtót, hogy elveszett a Csendes-óceán szigetvilágának nagy kutatója, Gustav Bahr, az Angol Királyi Földrajzi Társaság tagja stb. Utoljára egy kannibál törzs étlapján említették a nevét valami savanykás körettel kapcsolatban, azóta nyoma veszett.
„Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző... Az élet egy különös színpad, amelynek meglehetősen zavaros célja és furcsa repertoárja van. Mi a leghőbb vágyam? Az, amit a költő kíván: » Egyszer életemben végre jól kialudjam magamat...«
Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja. Ezen egy éjszaka”
A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában.
Ilyent még nem látott a világ!
Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik.
Ez egy furcsa halálraítélt!
A vörösbor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!” Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!” Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!” És ez akkor is szép, ha nem igaz
- Mi lesz vele? - kérdezte aggódva Berlac. - Meghal?
- Sajnos reménytelen az állapota... Életben marad a szerencsétlen.
A suhi
(Fülig Jimmy oktatja a herceget)
– Az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést.
– És egy söröskancsót vagy széklábat. Aztán durr bele!
– Az mi?
– Olyasmi, mint a suhi, csak később gyógyul, és a sértett munkabírását erősen csökkenti...
Európában minden orosz gyanús, ha nem herceg.
A tábornok elhúzta ujjait a homloka előtt, hogy népiesen jelezzen egy szomorú elmegyógyászati diagnózist.
– Ez az áthúzott "P" a jelzőtáblán azt jelenti, hogy itt tilos megállni!
– De uraim, én csak vezetni tudok, a képrejtvényekhez nem értek!
Boisson vagyok – felelte Gorcsevnek a hentes. – Önt hogy hívják?
Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket.
– Nevem Tintoretto – felelte szokás szerint nyomban és ostobán.
– Hm... mintha már hallottam volna magáról.
– Festő vagyok.
– Igen, emlékszem! Honnan is való ön?
– Cinquecentóból.
– Az valahol Savoiában van?
– Kis község. Avignon és Toulon között.
– Tudom... tudom... egy rokonom lakott ott... illetve a közelben... Van ott egy hasonló helység, nem?
– De igen. Quattrocento.
– Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt.
– Aha! Ismerem!! A Petrarca?
– B–vel kezdődik a neve...
– Botticelli.
– Azt hiszem...
– Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg?
– Tajtékpipákat...
– Ő az! Jó barátom!
– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
– Kázmér – felelte Gorcsev.
– Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
– Szimbolista vagyok.
– Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
– Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.
– Magával hozta az izét... a szimbolát?
– Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.
– Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?
– Ez az álnevem... Az ön unokaöccse sem volt született Botticelli.
– Nem. Úgy hiszem, Brazsiknak hívták. Elzászból ment délre.
– Tudom. Erről sokat mesélt. Említette azt is, hogy önök valamikor gyermekek voltak.
– Igen? Érdekes, csakugyan így volt.
Olyan ideges volt, hogy nem figyelt oda és állandóan tisztességesen játszott.
Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
Az nevet, aki először üt.
A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.
A kiváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.
A tisztesség olyan, mint egy igazi úriszabó. Nem ismer alkut.
A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.
Olyan buta volt, hogy egyszerű tőmondatokat sem értett meg, és ez ellen használta az általános derűt.
Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme
1940-ben keletkezett, 1999-ben előkerült levél.
Rejtő Ladányi Bélának gratulál fia, Gábor születése alkalmából. – Közölve: Népszabadság, 1999.08.07.
Ő fejetlensége I. Fülig Jimmy Levele Királyi ő arkangyalságának St. Gabriello Y'Lynzero El Tarnopólo Ó-Katinai főherceginek és trónöröklőnek, abból az alkalmatlanságból, hogy világra születésének mostmár semmi akadálya, ami ikaszán örvenetes minden alávaloi szivnek.
Bolondság Szigete.
Királyi vár. Kupecki u. 7.
Tekintetes Felsék! Köszöntöm Felsékes Főherceg urban királyi apja szemefényit és a királyi anyja mindenit! Továbbá vagyunk bátor tiszteletel alulirottak. Mert ezen fenkölt dátumon nem csak én vagyok eogyütt, hanem mindazok tisztelettel, akiket illet éspedig: a hasonnevü Piszok Alfréd kapitány (asz jol kitolt velem), Vanekné Edu Árt (esz valami hüje!), ez a Tusko Hopkins, akinek semmi gyerekszobája se volt, és ötödiknek, de nem utolsó, hanem legutolsó sorban esz a trémences Wágner ur nevü Sorhajóbicskás, akit már igaszán minden hajózó vállalat régen a b-vel jelölt alkohol-listára helyeszet. A család szeretve tisztelt, számos töpp tagja, pillanatnyi fenforgás miatt, becses ittlét mellőzésbe kénytelen, mert valamennyi matrósz, kit az élet forgataga sodor magával a komoly vándorélet bizonytalanságába és bojongva és kóborolva... Szóval esztet mit himeszem? A többi csirkefogót bezárták. ... De én aszért nem irigylek semmit atyja ővőlegénységétől. Magától irigylem asz összes mindkét nagynénjét. Bár kölcsönadna egyet belőlük, jövő élet elsejéig. Eszt még tőlem senki se hallotta. És Lincer urat is megkérem, hogy a hallottakról vagy jót, vagy semmit. De ennek is én vatyok az oka. Mer van az a közmondás, hogy ki mint vet. Arattam tisztelettel:
Az Önök szeretve alulirt gratuláló Fülig Hüje
JENŐJE
Aki itt erős akar lenni, az olyan, mint a vas. Addig ütik, amíg meleg.
Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat.
Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon engedik.
20 frankot hagyok neki a végrendeletemben. Vegyen rajta egy kötelet és akassza fel magát.
És most az dobja rám az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágom.
Olyan ideges volt, hogy nem figyelt oda és állandóan tisztességesen játszott.
Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
Európában minden orosz gyanús, ha nem herceg.
Az nevet, aki először üt.
A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.
A tisztesség olyan, mint egy igazi úriszabó. Nem ismer alkut.
Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme.
Olyan buta volt, hogy egyszerű tőmondatokat sem értett meg, és ez ellen használta az általános derűt
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.