Vámos Miklós Tiszta tűz
Európa Kiadó
E regény egy olyan ember vallomása, aki nem követett el semmit.
A kiadó:
Páros novellák és kisregények
Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. Azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi.
Vámos Miklós nyelvi duplikátumai térben és időben teremtenek grammatikai koherenciát, s ha a posztmodern irodalmi hablatyot elhagyom, akkor a könyv tényleg szerethetővé válik, mi több, olvasmányossá és a szerző életrajzában beteljesedik az Ernst Hemingway által hangoztatott önbeteljesítő prófécia: ”Minden igazi jó kurva előbb utóbb megtalálja a hivatását:”, és a narrátor végre Herr Szerzővé válhat.
Vámos Miklós beült az irodalomba, mint a pódiumon egy leánynévtől ihletett rangos kiadónál szokott egy székbe. S mindig benne van a tévébe’
Hogy a szerző életében írt-e le egyáltalán egy olyan gondolatot, vagy mondatot, ami említésre, netán mementó gyanánt szolgál, netán bekerül az irodalmi pantheonba, azt két egymásnak ellenfeszülő tábor vitatja ádázul. Én egyik táborba sem tartozom.
Azt azonban az irodalmi páratlan párosokról elöljáróban elmondhatom, hogy hiába keveri a kiskunborzasztói ecceri ember a havat tequilával, mégsem lesz belőle eszkimófröccs, de annyit megengedhetőnek tartunk, hogy író az, akinek olvasója van, márpedig Vámos Miklósnak van. Gyanítom javarészt hölgyek, de hát a Harry Potter őrület után már csak ez marad irodalmunk kékharisnyás befogadói számára, akik még Garaczi László fecnijét is hajlandók egy laptoppal zsenírozni. Vámos Miklós pedig ennél többet ér. Elsősorban újra feltámadó személyességével, másodsorban valóban létező újító szándékával, mely ugyan elsősorban saját magára vonatkozik, mégis a szerző profitál belőle. A lektűr és a veretes széppróza közt évek óta imbolygó szerzőt eredetiben idézem: „Nem az írók fingják a passzátszelet”(elhangzott egy szolnoki író-olvasó esten a Herr Szerző szájából- Kerekes Tamás), de az már régóta világos, hogy írni kell, mert meggörbül a világ gyémánttengelye, s ennek a korszerűtlen, de mégis ésszerű művészeti hadparancsnak Vámos Miklós maradéktalanul eleget tesz, az olvasó gyönyörűségére. Hol számot vet makáma ritmusban, ritmikus prózában, hol tótágast állítja a hatvanas évek kamaszkori értékrendjét, de az epikai ív az irigylésre méltóan feszül, néha ugyan meggörbül kissé, de az írói ontológia megtartja a szerző és a befogadó közti térben, és nem esik le. Magyarán költ, ha van rá költség. Még akkor is, ha minden út Csombéhoz vezet. Én legalábbis szívből örülök, hogy a szerző kilépett saját lelkiismeretének kísértetkastélyából és korjelenségekre reflektál. Olyan szinten, ami a karácsonyfa alá való. Vámos Miklós visszatért a már-már korszerűtlennek tartott narratívához, a történetmondáshoz. Majd a tekintetes kánon megmondja, hogy mennyire sirály. Én örömes melegszem a tábortüze melegénél. Van benne ugyan nyelvi evokáció, némi eszképizmus, és minimálpróza a maximalista fokán, én végigélveztem, néha hangosan felnyerítettem. Most álljunk meg kissé. Hogyan végez Vámos Miklós ezzel a kötetével a kreatív írásművészet 2009-es Grand Slam-jében? A válasszal várjunk egy kicsit. Előbb olvassák el. És karácsony előtt, kérem, gondolkozzanak el, hogy mit akarnak a fa alá, egy csomó izgalmas gondolatot, vagy egy jó tweed- zakót, hölgyek meg Gucci , vagy Prada cipőt? És a válaszuk már el is döntötte a könyv értékét.
Ha valaki azt hinné netán, hogy Kerekes Tamás, akinek elve: „se fejet, se derekat”, Vámos Miklós irodalmi kurátorsága miatt hajbókol, azt szívesen várom egy kötetlen eszmecserére.
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.