A bambuszgyűjtő öregember története
A Gendzsi-regényében ( Muraszaki Sikibu császári udvarhölgy hírem művében) „minden regényes történet” őseként emlegetik.Ez talán a legrégebbi fennmaradt japán elbeszélés. Több elmélet is vitatja pontos keletkezési idejét; nagyjából azonban valamikor a IX. század és a X. század eleje közé teszik. Yasunari Kwabata, az egyik leghíresebb kortárs japán novellista 1998-ban modernizált változatban újraírta.
A történet hőse, Kaguya hime, a kivételes szépségű hercegnő, akire egy öreg bambuszgyűjtő talál rá csecsemőkorában. Szépsége rabul ejti a férfiakat, és az öreg, akihez szeretné férjhez adni, öt kérőt választ ki neki. A hideg szívű Kayuga hime azonban nem akar férjhez menni, ezért lehetetlen próbák elé állítja kérőit. Az ármányos és fondorlatos kérők pénzüket és kapcsolataikat latba vetve igyekeznek meggyőzni a hercegnőt arról, hogy teljesítsék a feladataikat. Az egyik herceg éjt és napot felváltva dolgoztat egy csapat munkást, hogy aranyágat készítsenek a hercegnőnek, egy másik ember megfizet egy embert Kínában, hogy kutassa fel a tűzben el nem égő palástot.
Minden kudarcból egy közmondás születik. A nagytanácsos, akinek nem sikerül megszereznie a hercegnőnek a sárkány drágakövét, szilva formájú követ tesz a helyére: azóta nevezik a beteljesületlen, balszerencsés kalandot „szilva-bolondságnak.”
Masayuki Miyata olyan gyönyörűen illusztrálta Kwabata modern átiratát, hogy érdemes elolvasni a könyvet
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Gabo Kiadó