Az első világháború hadban álló országainak vezetői egy viszonylag gyors háborúban reménykedtek. A könyv olvasói azonban hamar rájönnek, hogy mekkorát tévedtek. A nagy háború négyévnyi öldöklést és pusztítást hozott, áthágva a múltbéli háborúk szabályait. A világot a szó szoros értelmében átalakította a nagyszabású küzdelem. A könyv egyik célja, hogy kérdéseket tegyen fel az okokkal kapcsolatban, amelyek a háborúba való belépsre késztették ezeket a nemzeteket. A könyv nagy figyelmet szentel a hoború új aspektusaira. Euek egyike az új technikai eszközök megjelenése volt. Ez volt az első eset a történelem folyamán, amikor a harcok egyre brutálisabb jelelget öltöttek, mivel a résztvevő államok mindinkább a modern technológia bűvkörébe kerültek. A tudományos kutatások során kézzelfogható termékeket állítottak elő, amelyek gyakorlatil és szórakoztató jellegű felhasználhatóság ígéretét hordozták. A legfigyelemreméltóbb találmányok sorában voltak az automobilok, a repülőgépek, a rádiókommunikáció, és a repülőgép, s a mozgókép. Ezektől a lenyűgöző felfedezésektől azt várták, hogy világszerte szorosabbra fűzik és megújítják a különböző népek kapcsolatát. Ám az első világháborúban még a pozitív technológiát is a háború fegyvereivé változtatták-az automobilokat harckocsivá és gyorsan mozgó katonai járművekké fejlesztették, a repülőgépek halált szórtak az égből, a rádiókommunikáció és a mozi pedig a gyűlölettel teli propaganda eszközévé váltak. A levegőből bombát szóró és az ellenségre golyózáport zúdító gépek gyors és radikális változásokat idéztek elő a háborúval kapcsolatos gondolkodásban. Eddig ugyanis olyan konfliktusként tekintettek a háborúra, ahol a veszteségek kizárólag a hadsereg tagjaira korlátozódtak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egymás ellen küzdő ellenfeleknél már nem csupán a katonák lehetnek áldozatok. Az új katonai szakkifejezés mindkét oldalon a „stratégiai bombázás” lett, amelynek során a levegőből ledobott robbanóeszközökkel már nemcsak katonai célpontokat támadtak, hanem civil épületeket, melyek állítólag ellenséges hadiipari létesítményeket rejtettek. A háború mostmár mindent magában foglalt, mindenkire-katonára és civilre-veszélyt jelentett, mivel a gyorsan mozgó repülőgépekről ledobott bombákkal nem lehetett pontosan eltalálni a célpontot. A bombázások következtében egyre nőtt a halotak száma, és a sebesülteké, a városokban, a falvakban, a tanyákon pedig egyre többen éheztek. A technológia lenyűgöző újításokat hozott létre a fegyverek terén is, melyek gyakorlatilag elavulttá tették a régi puskamodelleket és mindörökre megváltoztatták a háborút: a viszonylag kis távolságból vívott tűzharc átalakult halálos, nagy hatótávolságú viadallá. A nehéztüzérség-az emberi eszközökkel nem mozgatható tüzérségi eszközök- fő tényezővé váltak, mivel mindkét oldalon egyre nagyobb tecdhnikai hatékonyságra törekedtek. Kifejlesztették az önjáró lövegeket és a tarackokat, amelyek nagy távolságra is képesek voltak eljuttatni halálos lövedékeiket. A fegyverfejlesztés elsődleges célja az volt, hogy a pusztítás tömeges legyen. E könyv megmutatja az olvasóknak, hogyan fejlesztették ki a híresen hatékony gyorstüzelő géppuskákat. A lángszórók szörnyű sorsra ítélték a zárt helyen lévő ellenséget. néhány éven belül a korábban csak kísérleti eszköznek tekintett tengeralattjáró is a kereskedelmi hajók kíméletlen gyilkosává vált. A pusztítás eme eszközeinek gyors kifejlesztése azonnali változásokat idézett elő, nemcsak a hadviselés módozataiban, hanem a gondolkodásban is. Az I. világháború technológiája megmutatta, hogy az emberiség exponenciális ugrást hajtott végre a tanulásban és a találékonyságban, és beibzonyosodott, hogy soha többé nem lehet majd állandó bizonyosságnak ekinteni a háború megívásának módját.