2010. 08. 08.
Etimológiák
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

A magyar nyelv szótárát, népszerű nevén a Czuczor–Fogarasi szótárt már megjelenésekor többen támadták, majd hosszú időn át méltatlanul elhallgatták, napjainkban viszont sokan mindenre pontos feleletet adó bibliának tekintik. Az igazság középen van: a Czuczor–Fogarasi szótárhoz összegyűjtött nagy mennyiségű nyelvi adat, valamint a két szótárszerkesztő nyelvszemlélete ma is megtermékenyítőleg hathat nyelvünk vizsgálatára és ezen belül szókincsünk történetének feltárására. Sosem szabad elfelednünk azonban a kötetek forgatásakor, hogy minden tudomány, így a nyelvtudomány is sokat lépett előre módszereiben, technikájában a szótár megjelenése óta eltelt mintegy százötven év alatt. 

Feladatunk tehát, hogy a Czuczor–Fogarasi szótárban közreadott nyelvi adatsorokat, szóelemzéseket, szóeredeztetéseket a nyelvészet modern módszereivel újravizsgáljuk, a szótár állításait napjaink nyelvészeti kutatásainak eredményeivel ütköztessük, hogy közelebb kerüljünk szókincsünk egyes elemeinek, szavainknak gyakran ködbe vesző történetéhez. 

Az eredeti mű hat kötetéből azokat a részeket adjuk közre, amelyek szavak, szóelemek, szógyökök történetével, eredeztetésével foglalkoznak. Az érdeklődők most egyetlen kötetben találják meg a Czuczor–Fogarasi szótárnak azokat a részeit, amelyek napjaink új szótörténeti vizsgálataihoz szükségesek lehetnek. 

Kívánjuk, hogy szótárunk lapozgatása gondolatébresztőleg hasson, sikeres búvárkodás alapjául szolgáljon, valamint hasznos kiindulása legyen új nyelvészeti kutatásoknak. 

VÁSÁRLÁSI LEHETŐSÉGEK 

1. A kiadványt személyesen 30% kedvezménnyel 7.990 Ft helyett 5.590 Ft-ért vásárolhatja meg a TINTA Könyvkiadó szerkesztőségében.  

A TINTA Könyvkiadó szerkesztősége hétfőtől péntekig 9 órától 17 óráig tart nyitva. A szerkesztőség címe: 1116 Budapest, Kondorosi út 17. 

Könnyen megközelíthető a fekete 7-es busszal. Szálljon le a Nyírbátor utcai buszmegállónál, induljon el visszafelé, aztán forduljon jobbra. A szerkesztőség az első nagy lakótelepi ház első lépcsőházában található a földszinten. A kapu­csengő kódja: 40. 

Érdeklődni lehet telefonon a (1) 371 05 01-es számon. 

 

2. A szótárt megrendelheti közvetlenül a TINTA Könyvkiadótól úgy, hogy a szótárt utánvéttel a posta szállítsa ki Önnek. Ebben az esetben 20% ked­vezményt adunk a szótár árából, és 1.500 Ft postaköltséget számolunk fel. 

Azaz 20% kedvezménnyel 7.990 Ft helyett 6.390 Ft a szótár ára, plusz még 1.500 Ft postaköltség, azaz összesen 7.890 Ft-ot kell Önnek a szótár átvételekor fizetnie a postásnak. 

Ha több könyv rendelése estén a vásárlás értéke meghaladja a 10.000 Ft-ot, akkor nem számolunk fel postaköltséget, azaz a postai kiszállítás ingyenes. 

A megrendelését leadhatja a (1) 371 05 01-es telefonszámon, vagy elküldheti a (1) 371 05 02-es faxszámra. Lehetőség van arra is, hogy az internetes webáruházunkon keresztül rendelje meg a könyvet és a postai kiszállítást ide kattintva. 

 

3. A szótárt megvásárolhatja a TINTA Könyvkiadóval kapcsolatban álló könyvesboltokban. 

 Etimológiák, szóelemzések a Czuczor–Fogarasi szótárból. A híres szótár a 19. századi nyelvtudomány egyik hatalmas teljesítménye, még ha mára jócskán megváltozott róla a tudományos körök véleménye. A minden tekintetben rendhagyó mű szakmai bemutatója alkalmából készítette az interjút Cserháthalápy Ferenc a kötet ötletgazdájával, a Tinta Könyvkiadó vezető főszerkesztőjével, Kiss Gáborral.

 

– Az idei Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Tinta Könyvkiadó az Etimológiák, szóelemzések a Czuczor–Fogarasi szótárból című 950 oldalas kötetet. Mi ez tulajdonképpen, az eredeti hat kötet sűrítménye?
– Semmiképpen sem sűrítmény, ez válogatás. A sűrítményről a szörpök sűrítményei jutnak az ember eszébe, melyeket aztán szódavízzel kell hígítani. Mostani szótárunk anyagát nem kell semmivel sem felönteni.

– De az eredeti hat kötetből mégiscsak egy kötetet készítettek. Mik voltak a válogatás szempontjai?
– Az eredeti mű 1862 és 1871 között jelent meg és 112 000 szócikket tartalmazott. A szócikkek között vannak címszavakat értelmező szócikkek, és vannak településeket bemutató részek is. Pl.. Gutor: falu Pozsony megyében vagy Nádasd faluk Abaúj, Baranya, Borsod, Pozsony, Sopron, Vas megyében, puszta Somogy megyében. A szavakat bemutató szócikkek legtöbbje többek között a szó magyarázatát adja. Pl.: Hitelv valamely vallásnak fő ágazata, melyen a többiek alapulnak. Vagy egy másik példa: Hurít Kiált, kurjant. Valakit nyers, erős kemény hangon, kurjongatva lelármáz, hallgatásra kényszerít.

– Az eredeti munkának talán nem ezek a magyarázós részei az igazán izgalmasak, hanem a szavak eredetével foglalkozó szóeredeztetések.
– Nagyon jól látja. A Czuczor–Fogarasi szótár érdekes szóeredeztetései az elmúlt 150 évben mindvégig viták kereszttüzében álltak.

Fogarasi János és Czuczor Gergely

– És most a Tinta Könyvkiadó ezeket a sokak által vitatott részeket válogatta ki?
– Pontosan. Azokat a részeket adjuk közre, amelyek szavak, szóelemek, szógyökök történetével, eredetével foglalkoznak. Az érdeklődők most egyetlen kötetben találják meg a szótárnak azokat a részeit, amelyek napjaink új szótörténeti vizsgálataihoz szükségesek lehetnek.

– Óvatosan fogalmaz. Mintha a kiadó nem tudná, hogy az eredeti munka a szavak eredetére választ adó biblia vagy délibábos etimológiák gyűjteménye.
– Mint nyelvészeti szakkönyvek és magyar szótárak kiadója sűrűn találkozom az ún. alternatív nyelvészettel és képviselőivel. Például már nem egyszer előfordult a következő eset. Árusítjuk a könyveinket. Megérkezik az érdeklődő. Felemeli és belelapoz a Zaicz Gábor által szerkesztett etimológiai szótárunkba, majd lecsapja, és hangos szóval mondja: Maguk Hunfalvynak és Budenznek, a Habsburg-bérenceknek a nézetét vallják, maguk nem is magyarok. Nem tudják, hogy semmi közünk a finnekhez? Majd a tájékozott érdeklődő félórás előadást tart a magyar nyelv etruszk eredetének megdönthetetlen bizonyítékairól.

– Mintha a magyartanárok között is egyre több alternatív nyelvész lenne.
– Eleve haragszom a magyartanárokra, mert legtöbbjük nem tanítja a nyelvtant, hiszen vagy irodalomórát vagy osztályfőnöki órát tart helyette. Megtapasztaltam ezt négy gyermekem iskoláztatása során. Érdekes, hogy Czakó Gábor is, mint több gyermekes szülő, pontosan ilyen elkeserítő tapasztalatokra tett szert a magyar nyelvtan oktatásával kapcsolatban. A magyar nyelvtan iskolai elidegenítésről a Beljebb a magyar észjárásba című legutóbbi könyvében számol be. Aztán másik élmény a közelmúltból: általános iskolai magyartanárnőm, a szeretett Piroska néni odajön az osztálytalálkozón hozzám és így szól: Gábor, gratulálok, sok szép szótárt és értékes könyvet adtatok ki, de tudod – és közelebb hajol hozzám – ezt a finnugrizmust hagyjátok már abba, ezt már megcáfolták.

– Visszatérve a most megjelent szótárhoz, hogyan készült?
– Először is megkérdeztem a Nyelvtudományi Intézetben két nyelvtörténettel foglalkozó profi nyelvész kollégámat, hogy mi a véleményük a Czuczor–Fogarasi szótárról. Gondoltam, ha nagyon lesújtó a véleményük, félreteszem ötletemet. De egybehangzóan azt mondták: elavult, de mindig megnézem, mert nagyon inspiráló és gazdag a benne összegyűjtött nyelvi anyag. Ezt követően egy kolléganőnk több mint fél éves munkával végigolvasta a szótárt és a szavak eredetével foglalkozó részeket kimásolta. A munkához nagy segítségére volt az Arcanum Adatbázis Kft. által kiadott CD, amely tartalmazza elektronikusan az eredeti szótár teljes anyagát. A kiválogatott 7500 szövegrészletből, szócikkből áll össze a 950 oldalas mostani szótár.

 

Czuczor–Fogarasi szótár


– Látom, a szótár helyesírását közelítették a mai íráshoz.
– Kiigazítottuk a cz írását, egységesítettük a hosszú kettős mássalhangzók jelölését (pl. aszszony helyett asszony), és a magánhangzók rövidségét, hosszúságát is igyekeztünk a mai íráshoz igazítani. Így egy jól olvasható szöveget adunk a mai olvasó kezébe.

– A szótárhoz Simoncsics Péter nyelvész írt előszót.
– Simoncsics Péter tudománytörténetileg elhelyezi az eredeti nagy munkát és ezekkel a sorokkal fejezi be az előszavát: „A Czuczor–Fogarasi szótár koraszülött munka, többre vállalkozott, mint amire képes volt. … A benne rekedt értékek – nyelvi adatok és invenciózus nyelvi magyarázatok – csak a szakavatott nyelvészek, közülük is a nyelvészet története iránt különösen érdeklődők számára tárulnak föl és vállnak értékelhetővé. Az ő feladatuk lesz a szótár módszeres átfésülése, adatainak újbóli megrostálása és pontosítása, és szembesítése a nyelvészetnek az azóta eltelt időben történt eredményeivel.”

– Végül is mi a Czuczor–Fogarasi szótár alaptézise?
– Az alaptézis kulcsszava a gyök, a szógyök. Példával megvilágítva: A szótár az írja, hogy a KER elvont gyök, melyből a kereng, keres, kerek, kerék, kerget, kerít, ketrec, kerecsen szavak erednek, és megnyújtott formában a kéreg szó is innen jön. Ezekben alapértelem a görbe, kerek, magába visszamenő vagy maga felé visszahajló mozgás vagy vonal. Lényeges hangjai a K és az R. Hasonlóan a kar, karaj, karika, karima, karám, kanyar, szavakhoz. Rokon velük a kör, környék, köröm szó.

– A gyökelmélet nem hivatalosan elfogadott nyelvészeti nézet. A Tinta Könyvkiadó a közelmúltban adott ki egy nyelvrokonsággal foglalkozó másik könyvet is, melyet Honti László akadémikus, nyelvész szerkesztett. Mondhatjuk kicsit ironikusan, hogy ennek a tanulmánykötetnek lehetne akár az is a címe, hogy »Az Akadémia visszalő«.
– Lehetne, de nem az. A cím pontosan: A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Ebben a kötetben a hivatásos nyelvészek válaszolnak az alternatív nyelvészek felvetéseire.

– Mintha itt valamiféle ellentmondást látnék. A Tinta Könyvkiadó szinte egyszerre jelenteti meg az alternatív nyelvészek által bibliának kikiáltott Czuczor–Fogarasi szótár gyökelméletre épülő szóeredeztetéseit és ugyanakkor az akadémikus cáfolatát is napjaink alternatív nyelvészetének.
– Nem a kiadó munkájában van ellentmondás. Az ellentmondás napjaink nyelvészeti nézetei között van. A kiadó célja, hogy katalizátor legyen a párbeszédben, elősegítse a hasznos és célravezető vitát. Nem lehet, hogy mindazok, akik számára fontos nemzeti kultúránk legfőbb hordozójának, édes anyanyelvünknek az ügye, évtizedeken át elbeszéljenek egymás mellett. A kiadó kiadványaival elő kívánja segíteni a tisztázó párbeszédeket. Az eredményes diskurzust mozdíthatja elő a Pytheas kiadó is azzal, hogy tervbe vette a Czuczor–Fogarasi szótár teljes hat kötetének reprint kiadását.

 

Az interjút az Infovilág munkatársa, Cserháthalápy Ferenc készítette.
Forrás: Tinta Könyvkiadó

Mi az etimológia
 
Az Etimológiai Szótár (Esz.) megjelenésére
 
A Tudományos Gyûjtemény G. L. névjelû szerzõje, 1818-ban, A'magyar nyelv' fõ törvényeirõl címû tanulmányában (8: 39-66) írta a következõket: "Az etymologia tágos értelemben a 'szavak' eredeteknek, és tulajdonságoknak szoros visgáltatása; szorosb értelemben pedig maga a 'nyelv' alkotmányjának sarka, és lelke, melly a 'nyelvnek sarkalatos törvényjeit fundálja, osztogatja" (1818: 56, idézi Papp 1967: 164).
    Maga az etimológia szó a nyugati nyelvészeti hagyományban nem elsõsorban 'szóeredettan', hanem általában 'szótan' értelemben volt használatos, például Sylvester János meghatározásában: "Igík [azaz szók, KSA] igaz tulajdonságárul való tudomány" (1539). Még Pápai Páriz Ferenc latin-magyar szótárában is az etymologia magyar megfelelõje igazán szólás, az etymologus megfelelelõje nyelvnek mivolta szerint szóló (1767: 219). Ebben a hagyományban a görögöktõl a római grammatikusokon át a humanista nyelvészekig a betût vagy hangot (littera) tekintették a legkisebb nyelvi elemnek, ebbõl kiindulva haladtak tovább a nagyobb nyelvi egységek, a szótag (syllaba), a szó (dictio), majd a mondat (oratio) felé. A nyelvi közlés ezen elemeinek a grammatika részeként az orthographia, prosodia, etymologia és syntaxis feleltek meg. Igaz ugyan, hogy a szójelentés felbontásának csak egy módja, ha történeti rétegekre bontjuk, a magyarban - miként általában az európai nyelvekben - a 19. század elején, a történeti nyelvtudomány kibontakozásának kezdetén az etimológia szó 'szófejtés' jelentéssel honosodott meg (TESz 1: 809).
    A szóeredettan jelentés nyilvánvalóan a francia enciklopédistáktól kezdõdik (a korszak nyelvfilozófiájáról: Kelemen 1977). Az Enciklopédiába a grammatikai szócikkeket César Chesneau du Marsais írta A-tól G-ig, s egyik jelentõs, didaktikus mûve pedig a Véritables principes de la grammaire ou nouvelle grammaire raisonné pour apprendre la langue (1729). Du Marsais ez utóbbi mûvében azt állította, hogy az etimológiának "tárgya az a kérdés, hogy egy szó francia-e vagy más nyelvbõl jön; hogy miért hívjuk így a szóban forgó tárgyat, s vannak-e más szavak, melyek belõle származnak" (idézi Kelemen 1977: 158).
    Az etimológia mint egy-egy szó- vagy szóelem eredetét, történetét vizsgáló tudományág visszavezethetõ a legkorábbi irodalmakig (tulajdonnevek etimologizálása az Ótestamentumban, Platón Kratüloszának idevágó részletei stb.), ám rendszeres tanulmányozásának elveit csak a 19. században fektették le. Elsõsorban az újgrammatikusok (róluk Kicsi 2006: 12, 83) fogalmazták meg az etimológia általános elveit, melyek szerint (1) egy szó (vagy szóelem) legkorábbi formáját kell rekonstruálni, lehetõleg a párhuzamos és vele összefüggõ formákkal együtt, (2) a szó minden hangjának meg kell találni a megfelelõjét, így rekonstruálva az etimont, (3) minden hang- és jelentésváltozást lehetõleg magyarázni kell. Az etimológia mûveléséhez elsõsorban nem valamely alapmû (például az újgrammatikusok korából Paul 1880) ismerete segít hozzá, hanem inkább nagyszámú mintafeladat megismerése révén sajátítható el módszere.
    A modern nyugati nyelvtudomány két-három évszázados története olyan lépések sorozata, amelyekkel a kutatás egy-egy terület lehetõségeinek kimerülése után továbblép valamely más területre. Az etimológia elsöprõ lendülettel tört a 19. század szellemi tájaira, s azt várták tõle, hogy mintegy varázsütésre megold majd egy sereg tudományos problémát, amelyek között kitüntetetten fontos volt a népek eredete. Az etimológia - és árnyékában a nála idõközben döntõbbnek bizonyuló történeti nyelvtan - például magyar vonatkozásban azzal kecsegtettek, hogy tisztázzák a magyarság eredetét. Hasonló kulturális lendület megfigyelhetõ más európai népeknél is. Az etimológia teret nyerésétõl kezdõdõen a 19. századi historizmus szellemében köré épült számos elemzõ rendszer, amire jó példával szolgálnak a történészek, néprajzosok etimologizálásai.
    Az etimológiát kipróbálták számos területen (vallás- és tárgytörténet stb.), a legkülönbözõbb célokra, s az etimológiák tanulságainak merész általánosításaival próbálkoztak. Idõvel azonban az egykor új gondolat - például az oktatásba való leszivárogtatása révén is - beépült az emberek fogalomkészletébe, a vele szembeni várakozások is egyensúlyba jutottak a tényleges felhasználási lehetõségeivel, s túlzott népszerûségének vége is szakadt. Eközben azonban a szellem- vagy társadalomtudományokban végigpróbálták alkalmazásait, kiterjesztették minden lehetséges területre. Kiderült, hogy meg kell állni egy bizonyos határnál. Ezalatt elsõrendûen jelentõs gondolattá vált, szellemi fegyverzetünk állandó és tartós részévé. Hatókörét azonban már nem tartjuk olyan óriásinak, mindent ígérõnek, alkalmazási lehetõségeit oly végtelenül változatosnak, mint egykor tettük. A mindent átetimologizálás hajlama, ami Max Müllernél, Ipolyi Arnoldnál még vezérelv volt, az a 20. században visszaszorult a szaktudományba.
    A tudományos etimológia elõzményei közé tartozik Budenz Józsefnek a finnugor nyelvtudományt megalapozó munkássága a 19. század második felében, fénykora az újgrammatikusok mûködésének idejére esik, s nálunk is elsõ kiemelkedõ képviselõi az ezen az irányzathoz sorolható Simonyi Zsigmond és Gombocz Zoltán voltak (Kiss 1970). Magyarországon a 20. század elejére lett igény önálló magyar etimológiai szótár megalkotására, melyre a kor két jelentõs nyelvésze vállalkozott (Etsz., Gombocz Zoltán és Melich János mûvérõl: Kicsi 2006: 34-37). E torzóban maradt (a geburnus szócikkig eljutó) vállalkozást követte Bárczi Géza egykötetes összefoglalása (Szófsz.), majd a nekik kedvezõ korban sorra elkészültek a hatalmas kollektív vállalkozások (TESz., MSzFE., EWUng.), sõt Kiss Lajos külön a földrajzi nevek etimológiai szótárát is megírta (FESz., amely arról is nevezetes, hogy tíz év alatt negyedik kiadására terjedelmében megkétszerezõdött). A Zaicz Gábor szerkesztette Etimológiai Szótár Bárcziéhoz hasonlóan egykötetes, ám a toldalékok etimológiáját is tartalmazza (ESz.). Ráadásul mind a Szófsz., mind az ESz. egy-egy folytatásokban, füzetekben megjelent vállalkozást követ (EtSz., illetve EWUng.).
    Az etimológia azonban a 20. században a nyelvtudományon, sõt a történeti nyelvészeten belül is háttérbe szorult. Yakov Malkiel az etimológia hanyatlásának nem kevesebb, mint tizenhárom fõbb okát sorolja fel laza sorrendben (1993: 135-142), ezekbõl érdemes felidézni a következõket:
    (1) A szinkronikus szemlélet diadala a diakronikussal szemben. A hanyatlás ezen oka a strukturalista paradigma 20. század eleji térnyerésére, egyáltalán a historizmus hanyatlására vezethetõ vissza, távolabbról pedig például ezzel áll összefüggésben a holt nyelvek (görög, latin) középfokú oktatásának fokozatos számûzése is.
    (2) Nincs kidolgozva az etimológia általános elmélete, noha ennek igénye évtizedek óta napirenden van (Kiss 1967, 1976). Rendkívül sokféle tényezõ alakít ki egy etimológiát (ellentétben az újgrammatikusok kivétel nélkül teljesülõ szabályaival). Ennek megfelelõen rendkívül szubtilis céhes szabályrendszere alakult ki az etimologizálásnak, s talán ennek is köszönhetõ, hogy az etimológia "elméletét" nem kodifikálták.
    (3) Az etimológia presztízsvesztése a szellemtudományok intézményrendszerében (egyetemi oktatásban, akadémiákon, kutatóintézetekben).
    (4) Az etimológia függése más tudományoktól, így a néprajztól, régészettõl, vallástörténettõl; nem kellõen megalapozott jelen állapotában például a valószínûségszámítás felõl.
    (5) Nagy fokú szubjektivitás. Az etimológiák jelentõs része (a valaha felállított, nem triviális etimológiáknak valószínûleg többsége) hibás, ami ellentmond a tudományosság alapvetõ kritériumainak. Különösen Thomas Kuhn paradigmaelméletének népszerûvé válása óta elfogadott, hogy bizonyos tudományos tények nem így-és-így "vannak", hanem bizonyos elmélet szerint így-és-így "lehetnek". Mint minden nyelvtörténeti rekonstrukció, minden etimológia csupán hipotézis, mégis zavarbaejtõ a hibásnak bizonyult - vagy csak szubjektíve elfogadhatatlan, legalábbis nehezen elfogadható, gyanús - etimológiák óriási száma.
    (6) A történeti nyelvtanok és az alapos filológiai szövegkiadások jelentõs része - az etimológiai szótárakkal rivalizálva - kidolgozott szómutatókkal jelenik meg.
    (7) Egy új etimológia kidolgozásakor hallgatólagos követelmény minden régebbi kísérlet áttekintése.
    (8) Bizonyos segédeszközök (térképek, rajzok, egyéb illusztrációk) rendkívül költségesek. A pontos átírások követelményének megfelelõ etimológiai szótárak kiadása a legköltségesebb kiadói vállalkozások közé tartozik.
    (9) A csupán - vagy egyáltalán - etimológiával foglalkozó tudós a 20. századra anakronisztikus egyéniséggé vált.
    További feltûnõ tulajdonsága az etimológiának, hogy a cikkek a 19. század második felétõl, az újgrammatikusok fellépésétõl rövidítésapparátussal írandók; ezek a rövidítésjegyzékek egyre gyarapodnak, generációról generációra egyre duzzadva hagyományozódnak. Egyáltalán, rendkívül szubtilis céhes szabályrendszere alakult ki a tudományos etimologizálásnak (amibõl a dilettáns etimologizálás kedvére válogat), s talán ennek is köszönhetõ, hogy az etimológia elméletét nem kodifikálták. (A többé-kevésbé jól megalapozott tudományos tekintély és konszenzus dönti el, hogy egy etimológia helyes-e vagy sem.)
    A mitikus gondolkodás jellemzõje, hogy a dolgok lényegét genezisükkel azonosítja - egy dolog magyarázata így nem más, mint keletkezésének elbeszélése. Décsy Gyula véleménye szerint az etimológia nem egyszerûen egy tudományág, hanem egyben különleges attitûd is, a szimbólumképzéssel ellentétes irányú folyamat, amely során az "önkényes" szimbólumokból bizonyos értelemben "képi" módon jelölõ ikonok lesznek, s megint csak bizonyos értelemben oksági kapcsolat jön létre a hangsor és jelentése között (Décsy 1983: 50).
    Akadtak és akadnak emberek, valószínûleg nem is csak nyelvészek, akiknek még személyiségét, beszédmódját is áthatja az etimológia. Például a nyelvész Pais Dezsõrõl írta egy méltatója: "A megszokott szavaknak is az 'õsjelentését' kereste írás közben, etimologizálva fogalmazott" (Károly 1981: 273). Az egyes újgrammatikusok által is felismert ún. "etimologizáló tévedés" ("etymological fallacy", Lyons 1977: 244, már Henry Sweet is használta a kifejezést, 1964: 87) az a hiedelem, mely szerint a szók jelentését eredetük határozza meg, egy szó etimológiája hivatott beszámolni a szó jelentésérõl. Ennek szellemében a szók jelentése úgy vizsgálandó, hogy meg kell határozni alapjelentésüket. Kétségtelen, hogy egy-egy szó jelentéstörténete szempontjából kitüntetett jelentõsége van a szó etimológiájának. Ugyanakkor nem egy szó etimológiája hivatott beszámolni se a szó jelentéstörténetérõl, se egy adott korszakbeli jelentésérõl, esetleges jelentéseirõl. Ez a hagyományos, "etimologizáló" jelentéstan azonban továbbra is vonzó, s olyan jelentõs képviselõi is voltak, mint például Hadrovics László. Ilyen típusú történeti jelentéstan (Hadrovics 1992) azonban elsõsorban az olyan átetimologizált nyelveknek kedvez, mint a magyar. (Ráadásul maga Hadrovics a "szótárforgató etimologizálás" után a "forrásolvasó etimologizálás" mesterének számít.)
    A több etimológiai szótár meglétének és az etimologizáló hagyomány eleven voltának köszönhetõen többféle tudományosan elfogadható állásfoglalás létezhet egy-egy szó eredetét illetõen. Például a beteg legújabb etimológiai szótárunk szerint "Bizonytalan eredetû, talán egy önállóan nem adatolható tõ származéka" (ESz. 66), míg egy valószínûbb feltevés szerint közép-felnémet jövevényszó (Kicsi 1991, Hadrovics 1992).
    A magyar nyelv nemcsak számunkra, beszélõinek fontos, hanem ténylegesen is jelentõs szerepet játszott az általános nyelvészet kialakulásában és fejlõdésében, ezt ugyanis nemcsak általában a nyelv tulajdonságai, hanem egyes kitüntetett nyelvek struktúrájának sajátságai is meghatározzák. A magyarnak sikerült jelentõségét több tekintetben máig megõriznie. Ami a nyelvtörténetet illeti, a magyar külön szerencséje, hogy azon viszonylag kevés (pár tucat) élõ nyelv egyike, amelynek több száz éves írásbelisége van és a nyelvi változások menete jól dokumentálható. Ráadásul nyelvünk a benne található jövevényszók révén más nyelvek etimológiáihoz is kulcsot adhat. (Magában a magyarban is meglepetés például, hogy a falu és az ól, illetve a borjú és az üszõ szópárok ugyanarra az etimonra vezethetõk vissza, Sinor 1967.) A kedvezõ körülményeknek megfelelõen a magyar nyelvtudománynak talán máig is legerõsebb oldala a nyelvtörténet - ezt bizonyítja többek között, hogy több megbízható etimológiai szótárunk van.
    Befejezett tudomány nincs. Az etimológia útjai is szabadok és új irányokba vezethetnek. Hagyományos fegyvertára pedig minden képzett filológusnak rendelkezésére áll.

    ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRAK

    ESz. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Fõszerkesztõ Zaicz Gábor. Bp.: TINTA Könyvkiadó 2006.
    Etsz. Gombocz Zoltán & Melich János: Magyar etymologiai szótár 1-17. Bp.: Magyar Tudományos Akadémia 1914-1944.
    EWUng. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Fõszerkesztõ Benkõ Loránd. Bp.: Akadémiai 1992-1995.
    FESz. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp.: Akadémiai 1978.
    MSzFE. A magyar szókészlet finnugor elemei 1-3. Fõszerkesztõ Lakó György. Bp.: Akadémiai 1967-1978.
    SzófSz. Bárczi Géza: Magyar szófejtõ szótár. Bp.: Egyetemi Nyomda 1941. (Bp.: Trezor 19912.)
    TESz. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1-4. Fõszerkesztõ Benkõ Loránd. Bp.: Akadémiai 1967-1984.
 

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés