David Cesarini
Eichmann
Gold Book Kiadó
Debrecen
A magyar holocaust és Arthur Koestler alapos ismerője elgondolkodtató könyvet írt Eichmannról, mely szembefordul Gideon Hausner és Hannah Arendt véleményével is. Azzal kezdi, hogy Eichmann nem tartozott mindig a náci gyilkosok panteonjához:neve 1945 novemberében merül fel. Amikor a nünbergi per egyik bírája meglátta a nevét az egyik okmányon, odaírta mellé, hogy „Ki ez?”.Még a nácivadászok sem keresték, hisz nem is tudtak róla.A népirtás jelentéktelen adminisztrátoraként ismerték. Holott évekkel előbb tudott róla az izraeli hírszerzés, hogy Buenos Airesben él, mégcsak kísérletet sem tettek elfogására, a börtöbe kerülést Eichmann a németeknek köszönhette. Gideon Hausner, a vád képviselője, sátáni figurának állitotta be őt, ezzel szemben a megfigyelők túlnyomó része ezt kétségbe vonta. Anna Harendt szerint Eichmann igazat mondott, amikor szenvtelen adminisztrátorként jellemezte önmagt. Ám Arendt jellemábrázolása Eichmannról nagyrészt ugyanolyan elfogult és misztifikált volt, mint azoké az újságíróké, akik kitalálták a tömegfogyasztásra szánt változatot.A kérfédek dzaporodnak. Ha a náci Németországot fegyelmezett, egységes, perverz módon racionalista államnak állítjuk be, amely elbutított íróqasztalbeli gyilkosok irányításával megvalósított egy egyenletesen kibontakozó, centralizált, bürokratikusan irányított fajirtást, akkor hol helyezhetjük el Adolf Eichmannt, Ha nem egy tébolyodott elme volt, aki nehéz gyermekkora után kezdett bele gyalázatos karrierjébe, akkor mitől vált ilyenné? A szerző leszögezi, hogy 1960 óta ez az első tanulmány, amely Eichmann bűneivel foglalkozik. Itt kell hozzáfűznöm, hogy Eichmann új portréja kiválthat egyfajta megdöbbenést, mely párosulhat azzal, hogy a militarizálódó és fasizálódó Németországot is új aspektusból láthatjuk. Nagyon módszeres,szisztematikus könyv.
Kerekes Roadmovie Tamás
A kiadó:
Adolf Eichmann állt a nácik 1941 és 1945 között végrehajtott európai fajirtásának középpontjában, közvetlenül őt lehetett felelőssé tenni több mint kétmillió zsidó elszállításáért Auschwitz-Birkenauba és más haláltáborokba. Mégis sikerült rejtve maradnia egészen addig, amíg az izraeli titkosszolgálat 1960-ban Argentínában el nem fogta, és bíróság elé nem állította.
Eichmann pere ragyogó lehetőséget kínált Izrael számára, hogy tájékoztassa a világot a „végső megoldásról” (amelyről az emberek túlnyomó része mit sem tudott), de a bűnvádi eljárás nem készült fel kellőképpen a feladatra. Abban az időszakban, amikor a Harmadik Birodalom belső működéséről csak hiányos információk álltak rendelkezésre, nem volt könnyű tisztázni Eichmann szerepét, s hazugságai és köntörfalazásai csak még tovább fokozták a zűrzavart. A per és az azt követő könyváradat teljesen téves képet adott számunkra arról az emberről, aki egy vállalat vezetőjéhez hasonlóan igazgatta és szervezte meg a fajirtást.
Ez a lenyűgöző életrajz az első mű Eichmann életéről a nagy hullámokat vert per elcsitulta óta. Fényt derít arra, hogy az az Eichmann-ábrázolás, mely szerint csak egy tehetetlen ember volt, akit a körülmények sodortak az SS soraiba, hazug, s csak az a célja, hogy elterelje a figyelmet képességeiről, valamint korai politikai előmeneteléről.
David Cesarani a nemrégiben napvilágra került dokumentumok alapján mutatja meg, hogyan vált Eichmann a náci Biztonsági Szolgálat zsidóügyi „szakértőjévé”, és hogy mély antiszemitizmusa ellenére kezdetben kiváló munkakapcsolatban állt a németországi cionista zsidókkal. Leírja, hogy a legújabb kutatások szerint az Eichmann által 1939-40-ben Lengyelországban kezdeményezett etnikai tisztogatások jelentették a kulcsfontosságú hidat ahhoz a szerephez, amit később a zsidók deportálásában játszott. Emellett Cesarani amellett érvel, hogy Eichmannhoz nem feltétlenül állt közel a tömeges népirtás gondolata, érvei kifejtése közben bemutatja Eichmann pályafutásának azt az érdekes, és nagyrészt ismeretlen szakaszát, melyben „megtanulta”, hogyan vigyen véghez egy fajirtást.
Eichmann a bírósági tárgyaláson a náci éra egyik ikonjává vált. De vajon mennyire lehet őt reprezentatív mintának tekinteni? Cesarani azt sugallja, Jeruzsálemben olyan bűncselekményekkel vádolták meg, amelyeket valójában el sem követett, groteszk módon félrevezetve ezzel az egész világot Eichmann-nal és gyilkos pályafutásával kapcsolatban. Ez az elgondolkodtató tanulmány sorba rendezi a tényeket a „végső megoldás” kivitelezésének egyik kulcsfigurájáról, és új szemszögből enged bepillantást a fajirtásba süllyedt Harmadik Birodalom cselekedeteibe, figyelemreméltó esettanulmányként a morális romlottságról, s arról, hogyan válik valakiből „végrehajtó”.
A SZERZŐ
David Cesarani a Londoni Egyetem Royal Holloway College-a Modern Történelem Tanszékének professzora. Eddig megjelent művei közül említést érdemel a Justice Delayed: How Britain became a refuge for Nazi war criminals, valamint az Arthur Koestler: The Homeless Mind. A nácik uralmának időszakáról szól a The Final Solution: Origins and Implementation; Genocide and Rescue; Hungary 1944; illetve a Paul Levine-nel együtt írt „Bystanders” to the Holocaust: A Re-Evaluation.