2011. 01. 09.
Kerekes Tamás, mint Herr Szerző
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Bistey András

 

                          Kémtörténet és pikareszk

-        Kerekes Tamás: Árnyék a jég alatt –

 

Szórakoztató és olvasmányos könyv Kerekes Tamás Árnyék a jég alatt című regénye, de korántsem a lektűrök könnyedsége és olvasmányossága jellemzi. Sőt, a bőségesen és sebesen sorjázó, némi képzavarral szólva egymás sarkát taposó epizódok között az olvasó olykor úgy érzi, hogy elveszítette a fonalat. Mindez addig tart, amíg rá nem jön, hogy nincs a szó hagyományos értelmében vehető fonál, a cselekmény vezetése nem követi a lineáris narratíva szabályait.

   Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy nem szükséges a szövegét folyamatosan olvasni (úgy is lehet természetesen), de lehet bárhol kezdeni, és bármilyen beosztással folytatni. Ha az olvasó, elolvasta a fejezeteket, végül összeáll a kép. Így eleget tesz annak a követelménynek, amelyről Heller Ágnes ír Mi a regény című esszéjében, tudniillik, hogy a jó regény „…betölti a ’művészet’ értelemadó funkcióját, követhető cselekménye van, alakjai emlékezetesek, kíváncsiak vagyunk a sorsukra, egyikükkel többnyire azonosítjuk magunkat. … A jó regény sajátsága ezenfelül a végkifejlet  teleológiája, tehát az, hogy a végkifejlet megvilágosít, de anélkül, hogy  az egyes jelenetek vagy cselekményfonalak önsúlyából bármit is levonna. Azaz a jó regény igaz.”

   Az Árnyék a jég alatt igaz regény. Talán jelezni sem kellene, hogy természetesen nem a szó hétköznapi értelmében, hanem esztétikai szempontból. Bár a történet egyes elemei, a Hatszögi Ottó életéről szóló fejezetekben tényszerűen is igazak, keveredik bennük valóság és fikció, de ez nem fontos, a szerző akár teljesen el is rugaszkodhatna a történelmi igazságtól, a regény a Heller Ágnes esszéjéből idézett tételek értelmében akkor is igaz lehetne.

   A cselekmény alapvetően két szálon fut, az egyikben Hatszögi Ottó, magas rangú horthysta vezérkari tiszt életének eseményeit követhetjük nyomon, különös tekintettel a második világháborúra és a kiugrási kísérletre, illetve az azt megelőző titkos diplomáciai lépésekre. Ő időnként Hátszegi és Hatz, illetve von Hatz néven is szerepel. A másik szál Hatszögi késői leszármazottja, a Rézgrófnak és Timur Linknek is nevezett fiatalember közelmúlt- és jelenbeli tétova és céltalan bolyongása Magyarországon és a nagyvilágban.

   A cselekmény két szála sok tekintetben eltér egymástól. Hatszögi története, noha szintén számtalan kitérővel, vargabetűvel, a fő szálhoz csak lazán kapcsolódó epizóddal formálódik, stílusában néha esszészerűen tárgyilagos, általában mellőzi a különleges nyelvi és logikai ötleteket, csavarásokat, amelyekkel viszont a szerző bőven él a Rézgróf történetét elmesélő epizódokban.

   A hetedik, Orvosi kitérő című fejezet például így kezdődik: „Rézgróf emlékezett arra is, hogy sötét fürdőköpenyt viselt az az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot.”  Szintén Rézgróf kórházi időszakából való a következő párbeszéd:

   „Bal oldali szomszédját orrpolippal műtötték, de a lábadozás után a pszichiátriára került. Az egyik füle hiányzott.

   - Mi történt? – érdeklődött barátságosan Rézgróf.

-                                - Verekedésbe keveredtem, úgy tíz évvel ezelőtt egy Tisza menti faluban, és éreztem, hogy valami meleg fut végig a nyakamon, de avval voltam elfoglalva, hogy gyepáljam a részeg csapatot.

-                                - És nem lehetett visszavarrni? – kérdezte Rézgróf, mert apja járatta a Lancet c. orvosi magazint, meg az Orvosi Hetilapot, melyekben szerepeltek végtagok visszavarrásának leírásai.

-                                - Nem – felelte a kárvallott, mert a pasas elszaladt a  fülemmel.”

-                                 Rejtő Jenő szelleme kísért az ilyen sorokban, sőt egy Fülig Jimmy-vendégszöveg erejéig valóságosan is felbukkan.

    Vannak ezeknél intellektuálisabb eszmefuttatásai is: „…vonzotta az osztrák befejezetlenség is. Schubert nyolcadikja és Bruckner kilencedikje, no meg Musil. És Karl Kraus, aki már a harmincas években szocialista volt, holott többször hangoztatta, hogy ebből nem lehet megélni, hisz az nem foglalkozás.” „Az egyenes: egészségtelen. Hundertwasser iszonyodott a derékszögű racionalizmustól, szilárd meggyőződése volt, hogy a vonalzóval húzott egyenes vonalak a legalapvetőbb szerves értelemben egészségtelenek. Ezek megbetegítik az embereket, mert egyenes a természetben nem fordul elő.”  A példák szinte a végtelenségig idézhetők, Rézgróf története nagyrész ilyenekből épül föl.

   Kémtörténet és pikareszk keveredik a regényben. Mindkét szereplő bejárja Európát, sőt más földrészeken is megfordul, s a pikareszk törvényei szerint nemcsak földrajzilag, mondhatnánk, hogy horizontálisan, de a társadalom különféle rétegeiben, tehát vertikálisan is. Bár Rézgróf, alias Timur Link, máig tartó vándorútján már inkább csak a társadalom alsóbb rétegeiben fordul meg, csavargók, sikertelen önjelölt zsenik, lecsúszott alkoholisták, a pszichiátriai intézetek és elmegyógyintézetek lakóinak körében.

   Kicsoda ez a Rézgróf? – tehetné föl, és valószínűleg föl is teszi a kérdést az olvasó a regény végén. A válasz nem egyértelmű, mint ahogy semmi sem egyértelmű ebben a könyvben. Nagy elődök gyenge és életképtelen utóda, valamiféle modern, kortárs Hanno Buddenbrook? Vagy a történelmi körülmények folytán végérvényesen perifériára sodródott értékes ember? Netán eleve gyenge idegzetű, alkoholizmusra hajlamos beteg? A választ ki-ki maga fogalmazhatja meg, a szerző nem ad határozott választ ezekre a föltehető kérdésekre, de minden lehetőséget nyitva hagy.

 

                                                                                      (Holnap Magazin 2010)       

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés