A GYALÁZAT NAPJAI

NEWT GINGRICH, WILLIAM R. FORSTCHEN

Gold Book

Debrcen

2007-ben Newt Gingrich és William R. Forstchen, a sikeres szerzőpáros Pearl Harbor: 1941. december 8. története címmel új, epikus kalandsorozatot indított útjára a II. világháború csendes-óceáni harcairól, és a mű azonnal felkerült a New York Times bestsellerlistájára.

Írni ÉRDEMES:

Newt Gingrich, a washingtoni képviselőház egykori elnöke esélyesnek tartja magát, hogy a 2012-es amerikai elnökválasztáson a Republikánus Párt elnökjelöltje

William R. Forstchen

William. R. Forstchen (New Jersey, Millburn, 1950. – ) amerikai író, történész.

Élete]

Bencés szerzeteseknél tanult, Lawrenceville-ben (New Jersey) a Rider főiskolán végzett. Az 1970-es évek végén Maine-be költözött, ahol középiskolában történelmet tanított 10 évig. Ez idő alatt publikálta első regényeit (Prophet trilógia, Into the Sea of Stars, és The Gamester Wars). 1989-ben doktorált történelemből a Purdue egyetemen. Doktorátusi témája az amerikai polgárháború volt, címe: The 28th USCTs, Indiana's African-Americans go to War, 1863-1865. Ez a téma szolgált később alapjául egyik díjnyertes regényének, a We Look Like Men of War-nak.

Az egyetemen talákozott Sharon Vassar-ral, akivel 1992-ben összeházasodtak. Következő évben született lányuk, Meghan.

1993-ban a Montreat egyetemen (Észak-Karolina, Asheville mellett) társprofesszor lett. 1998-tól régészeti kutatásokban is részt vesz, Dzsingisz kán iránti érdeklődését követve előbb Oroszországban, majd Mongóliában. Utóbbit beutazva szerette meg a Mormota egy helyi rokonának roston sült formáját, valamint az aureg nevű italt, ami erjesztett lótej. Ez utóbbit Mongólia nemzeti italának tartja. Szeret utazni, szerepjátékozni, búvárkodni, biciklizni ezenkívül érdeklik a történelmi kutatások. Szívesen hallgat klasszikus zenét. Szabadidejében jelenleg egy P-51 Mustang harci repülőgép helyreállításán dolgozik. ^[1]

Mongólia

Mongólia iránti érdeklődése gyermekkorában kezdődött. 9 éves korában látott egy filmet, amely a 13. századi oroszországi mongol invázióról szólt. Később édesapjával rendszeresen látogatták a Természettudományi Múzeumot (New Yorkban) és tanult Roy Chapman Andrews 1920-as években történt expedíciójáról. (Eredetileg az emberiség eredetét kutatta, de helyette több dinoszaurusz csontvázat talált, amelyek az akkori világ számára ismeretlenek voltak, pl: Velociraptor) A Góbi sivatagról, ger-ről (Tradicionális mongol jurta, amely a környező országokban is elterjedt^[2]), lovaglásról ábrándozott, de ezek csak álmok maradtak egészen 1998-ig. Az eltelt több, mint 30 évben karriert épített, családot alapított. Kalandot csupán az évenkénti európai körútjai jelentettek, de csupán olyan kultúrát látott, amelyben már ismerős volt.

1998-ban találkozott Gus Grabscheid-del, akit méltán tudott volna benevezni a Readers's Digest magazin Legfelejthetetlenebb barátaim sorozatába. Sok halogatás és töprengés után, Gus rengeteg történetének hatására - amelyek valóságtartalmában egy ideig kételkedett -, csatlakozott hozzá egy expedícióra. Céljuk Közép-Oroszország volt, a Volga mentén végeztek ásatásokat az Arany Horda táborhelyeit keresve. Következő nyáron kötelezettségei miatt nem tudott Gus-sal tartani, aki előzetes kutatásokat végzett, de 2000 nyarán végül ő maga is kiutazott Mongóliába. Korábban éveket töltött az ország tanulmányozásával, majd, hogy személyesen is kijuthatott, hatalmas élményt jelentett számára. A mongol kultúra mélyen megérintette. Az ott töltött idő - az ételek, a tudat, hogy Dzsingisz kán leszármazottaival ülhet egy tábortűzhöz, a dalok, a táj - saját bevallása szerint, megváltoztatta az életét. Úgy döntött, hogy történészként bemutatja Mongólia történelmét, de eddig nem jelent meg ezzel kapcsolatos munkája. A legtöbb nyarat azóta is Mongóliában tölti.

Munkássága

Sorozatok

Lost Regiment

Rally Cry (1992)
The Union Forever (1991)
Terrible Swift Sword (1992)
Fateful Lightning (1993)
Battle Hymn (1997)
Never Sound Retreat (1998)
A Band of Brothers (1999)
Men of War (1999)
Down to the Sea: A Novel of Lost Regiment (2000)

Crystal Warrior (társíró Greg Morrison)

The Crystal Warriors (1988)
The Crystal Sorcerers (1991)

Gamester Wars

The Alexandrian Ring (1987)
Assassin Gambit (1988)
The Napoleon Wager (1993)

Ice Prophet

Ice Prophet (1983)
The Flame Upon the Ice (1984)
A Darkness upon the Ice (1985)

Shattered Light

Catseye (társíró Jaki Demarest)

Star Voyager

Star Voyager Academy (1994)
Article 23 (1998)
Prometheus (1999)

További regények

Into the Sea of Stars (1986)
The Gamester Wars (1995)
The Four Magics (1996) (társíró Larry Segriff)
We Look Like Men of War (2001)
Gettysburg: A Novel of the Civil War (2003) (társíró Newt Gingrich)
Grant Comes East (2004) (társíró Newt Gingrich)
Never Call Retreat: Lee and Grant: The Final Victory (2007) (társíró Newt Gingrich és Albert S. Hanser)
Days of Infamy (2008) (társíró Newt Gingrich)
Pearl Harbor: A Novel of December 8th (2008) (társíró Newt Gingrich)
One Second After (2009 - tervezett megjelenés) (előkészítés alatt)

Közreműködések más világokban

A résháború legendája

Honoured Enemy (2001) // Nagyrabecsült ellenségem (Beholder - 2003. szeptember 23.) ISBN 963-9399-49-3 (társíró en:Raymond E. Feist)

Magic The Gathering

Arena Vol. 1 (1994) // Aréna (Valhalla Páholy - 1995) ISBN 963-85-4751-0

Star Trek: The Next Generation

The Forgotten War (1999)

Wing Commander

End Run (1993) (társíró Christopher Stasheff)
Fleet Action (1994)
Heart of the Tiger (1995) (társíró Andrew Keith)
The Price of Freedom (1996) (társíró Ben Ohlander)
Action Stations (1998)
False Colors (1999) (társíró William H Keith)

Nem fantasztikus [szerkesztés]

It Seemed like a Good Idea: A Compendium of Great Historical Fiascoes (1988)
Hot Shots: An Oral History of Air Force Combat Pilots of the Korean War (2000)
Hot Shots: America's First Jet Aces (2002) (társíró Jennie E Chancey)
Honor Untarnished: A West Point Graduate's Memoir of World War II (2003) (társíró Donald Bennett)

Források

↑ William R. Forstchen biográfia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 15.)
↑ Ger (mongol jurta) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 15.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/William_R._Forstchen”

A multiverzumok furcsa világa

Az 1940-es és 1950-es években H. Beam Piper, Sam Merwin, Jr. és Andre Norton multiverzumban játszódó thrillereket írt, ahol minden alternatív történet párhuzamosan létezik, és a közöttük történő utazás kapuk és/vagy időkapszulák segítségével történik. A szerzők alkották meg azt a titkos, időkön átívelő kereskedelmi birodalmat, amely James Bond-szerű ügynökei révén kizsákmányolja és/vagy megvédelmezi a fejlettebb technológiával nem rendelkező világokat (Piper `űrrendőrségnek` nevezi őket).

Ez az elképzelés több alternatív történet megjelenését tette lehetővé egyetlen könyvben vagy úgy, hogy a hős a világokon keresztül üldözi a rosszfiúkat, vagy azok őt, vagy pedig úgy, hogy az űrrendőr és felettese (vagy az űrügynök és az újoncok) közötti beszélgetések során bontakozik ki a különböző világok története.

Alternatív históriák a meg nem történt történelemről

Ez a téma néha a rendőrség nélkül is felbukkan; Poul Andersonnál egy kocsma az összekötő kapocs az alternatív történetek között. Így történhet meg, hogy az "Operation Chaos" amerikai alternatív történetének egyik figurája megjelenik az "A Midsummer's Tempest" (Tomboló vihar) angol polgárháborújában. Ebben az összefüggésben az alternatív történet és a vele néhány pontban azonos párhuzamos univerzum közötti különbség nem állapítható meg, mivel az író nem nyújt elég információt.

Az elmúlt évtizedekben a párhuzamos világokról szóló írások gyakran idézték a különböző világok igazolására a kvantummechanika sok világ interpretációját (multiverzum), amelyet 1957-ben Hugh Everett III. fogalmazott meg. Néhány sci-fi író a világok kettéhasadását az emberi döntési képesség és szabadakarat hangsúlyozására használja fel, míg mások a káoszelmélet pillangóhatására támaszkodnak, hogy az atomi és szubatomi szinten meglévő véletlenszerű különbségeket a történelem bizonyos pontján bekövetkező makroszkópikus eltéréssé erősítsék; akárhogy is, a sci-fi írók általában egy bizonyos történelmi divergáló pontból vezetnek le minden változást.

A "sokvilág" - elmélet természetesen több világot foglal magába, jobban mondva az univerzumok folyamatosan szétrobbanó rendjét. A kvantumelmélet szerint az új világok minden kvantumszinten szaporodnak, és mégha az író emberi döntéseket használ is, minden döntés, amit különbözőképpen lehet meghozni, más idősíkon valósul meg. Az író által kitalált multiverzumban néhány döntés emberileg egyszerűen lehetetlen, mint amikor Terry Pratchett Night Watch című művében az egyik szereplő arról számol be Vimesnek, hogy miközben minden, ami megtörténhet, meg is történik, de mégsincs olyan történelem, amelyben Vimes meggyilkolja a feleségét.

Ha az író határozottan azt állítja, hogy minden lehetséges döntést minden lehetséges módon meghoztak, akkor az egyetlen lehetséges végkövetkeztetés az, hogy figurák se bátrak, se okosak, se képzettek nem voltak, egyszerűen csak szerencséjük volt, hogy olyan univerzumra bukkantak, ahol nem a gyáva utat választották, nem cselekedtek ostobán, és nem szúrták el a döntő cselekedeteiket stb.; csak kevés író állítja ezt az elképzelést a középpontba, bár ez már olyan történetekben is szerepelt, mint Larry Niven "All the Myriad Ways" című munkája, ahol az összes lehetséges univerzum valósága öngyilkossági és bűnözési járványhoz vezetett, mivel az emberek ebből azt a következtetést vonták le, hogy választásaiknak nincs erkölcsi jelentősége.

Mindenesetre, ha igaz is, hogy egy bizonyos világban minden lehetséges eredmény megvalósul, akkor is lehet vitázni azon, hogy az olyan jellemvonások, mint a bátorság és az intelligencia hatással lehetnek a jobb vagy rosszabb döntéseket produkáló világok viszonylagos gyakoriságára (ha az egyik típusba tartozó világok száma végtelen, még akkor is lehetőség van különbséget tenni közöttük).

David Deutsch fizikus, a kvantummechanika sokvilág-értelmezésének szószólója is hasonlóan érvel: "Jó választásokkal és helyes cselekedetekkel erősítjük azokat az univerzumokat, amelyekben a különböző változataink élnek. Ha sikeresek vagyunk, akkor minden utánzat, amely ugyanezt a döntést hozta, sikeres lesz. A jó cselekedetek növelik a multiverzum azon részét, ahol jó dolgok történnek."

Az ember a fellegvárban

Ez a szemlélet talán túl elvont egy sci-fi történethez, de néhány író megpróbálkozott vele, mint például Greg Egan "A végtelen gyilkos" (The Infinite Assassin) című novellájában, ahol egy ügynök úgy igyekszik visszatartani egy bizonyos drog fogyasztói körül kialakult valóságösszezavaró "örvényt", hogy megpróbálja maximalizálni az alternatív énjei viselkedését, kiegyenlíteni az eseményeket és gondolatokat, de feltevései kevésnek bizonyulnak a többi énje tapasztalataival szemben.

Az írók többsége teljesen elkerüli ezt a vitát. H. Beam Piper "Lord Kalvan of Otherwhen" című regényében egy ország úgy menekül meg a pusztulástól, hogy egy pennsylvaniai zsaru odakerül, és elárulja a puskapor gyártásának titkát. Az időjárőröket figyelmeztetik, hogy ne menjenek a történteket körülvevő idősíkokba, ahol az országot lerohanják, de a könyv nem tesz említést az ártatlanok lemészárlásáról, és csupán abban az idősíkban marad, ahol az ország megmenekül.

A sci-fiben és a fantasy-ben nem teljesen világos, hogy az adott párhuzamos univerzum alternatív történelem-e. Az író megadhat egy divergáló pontot a létezés magyarázatára, amit aztán nem visz tovább, vagy minden magyarázat nélkül mutatja be az univerzumot. A korai időutazásos thrillerek euklidészi fogalmakban írták le a multiverzumot (az univerzumok egy adott zéró univerzumtól jobbra és balra terülnek el, a divergáló pontok egyre korábbiak, a különbségek egyre nagyobbak, minél távolabb kerülünk a zéró ponttól). Mc Collum és mások viszont már egy pszeudo-einsteini időt alkottak, amelyben az univerzumok állandóan változnak, közelednek ill. távolodnak egymástól, az idő pedig kiszámíthatatlanul tágul vagy összemegy. Ez a megközelítés kitágítja az időutazás lehetőségeit.

1962-ben jelent meg Philip K. Dick "Az ember a fellegvárban" (The Man in the High Castle) című alternatív története, amelyben a náci Németország és a birodalmi Japán megnyeri a második világháborút. A Dick legjobb művének tartott könyv növelte az alternatív történetírés presztizsét az irodalmi körökben, de a tudományos-fantasztikus irodalom művelői eleinte nem ismerték el. A regény egyben az "alternatív-alternatív" történetírás példája is, mivel benne az egyik figura olyan könyvet ír, amelyben a szövetségesek nyerik meg a háborút.

Vlagyimir Nabokov "Ada or Ardor: A Family Chronicle" (1969) című könyve egy vérfertőzés története, amely egy részben a cári Oroszországhoz tartozó alternatív Észak-Amerikában játszódik, és amelyben szintén megtalálható az "alternatív-alternatív" történet (a hős világát egy "ellen Földről" - ami a mi világunk - szóló hírek zavarják). Néhány kritikus szerint az ellen-Földre vonatkozó utalásokból arra lehet következtetni, hogy az Ada által leírt világ csupán a hős agyában létező káprázat (Dick regényeinek másik kedvenc témája).

A könyv szereplői meglepő módon elfogadják, hogy a világuk egy másolat, egy negatív változat, amit "Anti-Terraként" emlegetnek, míg a legendás ikertestvérük a valódi "Terra". Az "Anti-Terrán" nem csak a történelem, de a tudomány is más: ugyanaz a technológia, mint a mi világunkban, de áram helyett minden vízzel működik. Amikor az egyik szereplő távolsági hívást kezdeményez, az összes mosdó megtelik, hogy biztosítsa a megfelelő hidraulikus energiát.

Philip Roth "Összeesküvés Amerika ellen" (The Plot Against America - 2004) című regényében Franklin D. Roosevelt 1940-ben elveszíti az elnökválasztást, és helyette a nácibarát Charles Lindbergh lesz az Egyesült Államok elnöke, ami a fasizmus és az antiszemitizmus megerősödéséhez vezet az országban.

Kortárs alternatív történetírás a népszerű irodalomban

Az 1980-as és 1990-es években egyre népszerűbbé vált az alternatív történetírás, ami Harry Turtledove felbukkanásának, a steampunk (gőzpunk) művészeti irányzat megjelenésének, és két sorozatnak, a Gregory Benford által szerkesztett "What Might Have Been", és a Mike Resnick által szerkesztett "Alternate ..." sorozatnak, köszönhető. Erre az időszakra esnek S.M. Stirling, Kim Stanley Robinson, Harry Harrison, Howard Waldrop és más írók alternatív történeti munkái is.

A kilencvenes évektől Harry Turtledove az alternatív történetírás legtermékenyebb írója. Könyveiben a Dél megnyeri az amerikai polgárháborút (11 részes sorozat 1997-2007), vagy a második világháború idején földönkívüliek rohanják le a Földet. Egyik novellája abból a feltételezésből indul ki, hogy az utolsó jégkorszak idején Amerikát nem népesítették be Ázsia felől, aminek következményeként még mindig mammutok és hominidák élnek a kontinensen. További témái között szerepel, hogy a nácik megnyerték a második világháborút, a spanyol Armada győzelmet aratott az Erzsébet-kori Anglián, és William Shakespeare kapta azt a feladatot, hogy műveivel felkelésre buzdítsa a szigetlakókat a spanyol hódítók ellen.

Turtledove Richard Dreyfussal együtt írta a "The Two Georges" című regényt, amely azt járja körül, mi lett volna, ha George Washington és III. György angol király békét köt, és az amerikai gyarmatok az Egyesült Királyság uralma alatt maradnak. Egy kétrészes sorozatában a japánok nemcsak lebombázzák Pearl Harbort, hanem el is foglalják a Hawaii-szigeteket. 2005-ben megjelent két novellájában Észak-Amerika keleti partja nyolcadik kontinensként az Atlanti-óceán közepén helyezkedik el. Alapműnek számít Keith Roberts "Pavane" (1968) című írása is, amelyben a spanyol Armada 1588-ban nem semmisül meg egy gondviselésszerű viharban, és elfoglalja Angliát.

A modern alternatív történetírás legkedveltebb témája a nácik második világháborús győzelme. Néhány műben a náci Németország elfoglalja az egész világot, más írásokban a világ nagyobb részét, de az "Amerika erőd" még nem esett el. Robert Harris "Fatherland" (1992) című könyve a náci győzelem utáni Európában játszódik. A regényben szereplő társadalom és események sokkal hihetőbbek, mint a többi hasonló témájú műben. Néhány író ugyanis a kiindulópont után a jövőből vagy egy időutazásból eredő időmegosztásokat alkalmazott (például James P. Hogan: The Proteus Operation (1986) és Michael P. Kube-McDowell: Alternities (1988)).

Norman Spinrad 1972-ben megjelent "Vas álom" (The Iron Dream) című könyvében Adolf Hitler a húszas években Észak-Amerikába menekül, ahol sci-fi regényt ír. Newt Gingrich és William R. Forstchen "1945" című regényében az Egyesült Államok a második világháborúban csak Japánt győzi le, Németországot nem, így a hidegháború nem a Szovjetunióval, hanem Németországgal zajlik. A műnek nem jelent meg az ígért folytatása, ehelyett a két író az amerikai polgárháborúról írt trilógiát, amelynek első kötetében a Konföderáció megnyeri a gettysburgi csatát. L. Neil Smith "The Probability Broach" (1981) című írása az Egyesült Államok szövetségi kormányának bukását írja le a Whiskey-felkelés során.

A legújabb időutazós írások már nem csak egyéneket, hanem egész társadalmakat visznek a múltba, hogy újabb idősíkot alapítsanak. Az időutazás természeti katasztrófa, fejlettebb technológiával rendelkező földönkívüliek vagy rosszul sikerült emberi kísérletek révén történik.

S.M. Stirling "Sea of Time" trilógiájának "Island" című kötetében Nantucket-sziget lakói a bronzkorba kerülnek, ahol megalapítják a világ első szuperhatalmát. Eric Flint "1632" sorozatában egy nyugat-virginiai kisváros tesz időutazást a 17. századi Európába, ahol forradalmat robbant ki a Habsburgok ellen. John Birmingham "Axis of Time" trilógiájában az ENSZ haditengerészeti erői 2021-ből 1942-be mennek vissza, ahol segítik a szövetségesek harcát a németek és a japánok ellen (fejlett fegyvereikkel legalább annyi kárt okoznak, mint jót).

(Felhasznált irodalom: Wikipedia)

Gingrich és Forstchen a kritikusok által is elismeréssel fogadott új megközelítésükben – melyet ők maguk „aktív történelemnek” neveznek – azt vizsgálják, hogyan változtatta volna meg egyetlen döntés az amerikai történelmet. A Pearl Harborban arra a kérdésre kerestek választ, miként befolyásolta volna az események menetét, ha Jamamoto tengernagy személyesen vezeti a támadást ahelyett, hogy Japánban marad. A gyalázat napjai percekkel a Pearl Harbor lezárása után kezdődik, arról olvashatunk, hogyan reagál a két oldal a Jamamoto tengernagy jelenléte által kiváltott monumentális eseményekre. A támadó flotta hat repülőgép-hordozóját közvetlenül irányító Jamamoto úgy dönt, egy harmadik támadóhullámot is elindít Oahu szigete ellen, majd továbbra is a körzetben marad flottájával, hogy levadássza a megmaradt amerikai hordozókat, melyek a sors és a szerencse kegyelméből nem horgonyoztak a kikötőben a végzetes napon.

A történészek sokat gondolkodtak azon, mit eredményezhetett volna a legendás tengernagyok és tábornokok összecsapása. Ebben a történetben a Pearl Harbor-i támadást követően Jamamoto, a notórius szerencsejátékos a hasonló hírnévvel rendelkező amerikai tengernaggyal, Bill Halseyvel csap össze az ész, az idegek és a szakértelem csatájában.

A gyalázat napjai több szereplő nézőpontjából mutatja be ezt az alternatív történelmet – Roosevelt elnökéből, Churchill miniszterelnökéből, a két tengernagyéból, valamint az elavult gépeket repülő amerikai pilótákéból, akik bátran szálltak szembe a Japán Császári Haditengerészet sokkal fejlettebb repülőgépeivel. Gingrich és Forstchen sorozata tiszteletadás a valódi Pearl Harbor-i támadás túlélői előtt, ugyanakkor fantáziadús és izgalmas beszámoló Amerika hadba lép