Burget Lajos : Retroszótár
Emlékezetes szavak: Bambi, békekölcsön, beszolgáltatás, építőtábor, kulák, maszek, sztahanovista, tantusz, társbérlet, úttörő. Járművek: Csepel motorkerékpár, Dongó segédmotoros kerékpár, farmotoros Ikarusz, Trabant, úttörővasút. Meghatározó személyek: Buga László doktor, Farkas Bertalan, Hofi Géza, Kádár János, Pióker Ignác, Rákosi Mátyás, Szepesi György. Jellemző ruhadarabok: Fecske, klottnadrág, lódenkabát, orkánkabát, viharkabát. Ünnepek, események: Forradalmi ifjúsági napok, nagy októberi szocialista forradalom, világifjúsági találkozó. Cigarettamárkák: Daru, Fecske, Kossuth, Munkás, Terv, Tulipán. A politika szavai: Funkcionárius, hidegháború, káder, moszkovita, osztályellenség, tervgazdaság...
A nanovezérelt egerek korában a békeharc kifejezés szükségképp azt jelenti, hogy „szüzességért baxni”, holott ez az imperialista tábornak megmutatott demonstratív erő kifejezése volt hajdanán, és a csiklandós „izgatás” szavunk sem erotikus töltetű volt elsősorban, hanem politikai. S a neoliberalista gazadságpolitika korában sem tudunk mit kezdeni a becsületkassza kifejezéssel
A rendszer, amelyben felnőttem, kissé bugyuta volt, s átengedte a szociolingvisztika úttörőjének számító Bersntein professzor munkáját, noha azt pont azt fejtette ki, hogy Angliában elkülönül egymástól a felső társadalmi osztály és az alsó középosztály nyelvhasználata. Azaz a nyelv konzerválja a politikai és kulturális különbségeket. Csak akkor még az nem volt sejthető, hogy egy demokratikusnak hazudott Országban (Magyarország) pontosan ez a jelenség fellelhető. Hiába, a szocio” kifejezés mintegy zöld utat nyitott a felforgató nyelvészeti könyvnek.
Vajon hányan tudják, hogy mi a babzsák, s hogy mit takar az EMKE kifejezés, mint mozaikszó. Nos a babzsák egy gyermekjátékszer volt, az EMKE kifejezés mögött pedig az Erdélyi Közművelődési Egylet kezdőbetűinek összevonása rejlett. A Tinta Kiadó elérkezettnek látta az időt, hogy a rendszerváltás előtti szavak nagy részének hol komoly, hol kissé mulatságos értelmezését nyújtsa, mielőtt a kollektív tudat szókincstárából végleg kihullanának bizonyos szavak (géemká, esztéká, dongó, brigádnapló, kommunista szombat stb.) A szókincsváltozás(gyarapodás és szűkülés mulatságos lenyomata a könyv.(Kerekes Tamás)
„A beválogatott és kihagyott szavak mellett legalább annyira minősíti a szótárt az, hogy mit közvetítenek, – egyedileg is, de főleg összképként, – a szócikkek magyarázó szövegei. Nos, ezeket bogarászva a hiányérzet nemigen csökken. A kort megélt, vagy legalábbis valamennyire tájékozott olvasó alighanem gyakran mosolyodik el fanyarul vagy csóválja a fejét – vérmérsékletétől függően. Ragadjunk ki, korántsem a teljesség igényével, néhány megállapítást a kormagyarázatokból.
alkotmány Magyarország első írott alkotmánya 1919-hez, a Tanácsköztársasághoz köthető. (…) …az 1972-es „kádári alkotmány” már sajátosan magyar jellegű volt.
békepap A papi békemozgalomba meggyőző szavakkal hívták a lelkészeket a megbízott papok, ávósok, titkosrendőrök, párttagok. Ezt természetesen sok pap akarta. (…) A békepapok híven szolgálták az államot, megbízóikat (…)
Che Guevara (…) Emléke és varázsa most, a 21. század elején is él, fiatalokban és idősekben egyaránt.
emigráció A politikai okok miatti önkéntes száműzetést nevezik általában emigrációnak, bár az okok lehetnek adott esetben mások, például kulturálisak, gazdaságiak, vallásiak. A latin kifejezés szó szerint kivándorlást, kiköltözést jelent. Tágabb értelemben bármely okból való elhagyása annak az államnak, melyhez valaki tartozik, oly szándékkal, hogy annak kötelékéből kiváljék s másutt, külföldön találjon új hazát s keresse a jobb, kényelmesebb, biztonságosabb életet. Nem jelent egyet a disszidálással (l. ott).
Gerő, a hídverő (…) Furcsa, de a történelmi bűnöket elkövető Gerőt mint hídverőt őrizte meg a manipulált közvélemény.
Hanság Lecsapolása alig ötven évvel ezelőtt fejeződött be, és ezzel megpecsételődött a sorsa. (…)…ma már bizonyítottan nem a környezetet károsította, hanem a természeti értékeket szolgálta.
írógép (…) Sokan, írók is, ma is ragaszkodnak a mechanikus írógépekhez.
Ki mit tud? (…) Felejthetetlen értelmiségiek … oktatták a fiatal tehetségeket, akiknek nem a kulturális újítás, hanem a minőség megőrzése volt a feladatuk.
kirakatper A fogalommal kapcsolatban Heller Ágnes filozófus mondta: „A kirakatper – örök.” Lényegében az ókortól mostanáig folyamatosan találunk példát arra, hogy önkényuralmi rendszerben ellenségnek tekintett személyek, csoportok ellen látványosan megrendezett pereket rendezzenek. A Krisztus elleni pertől Rajk Lászlóig, a Galilei elleni eljárástól a Mindszenty bíboros peréig, Boleyn Anna elítéltetésétől a Pócspetriben történtekig minden országban és minden időben voltak látványos eljárások …
kivándorlás Idegen országba költözés azzal a szándékkal, hogy ott végleg letelepedjék valaki. (…) Az erdélyi kivándorlás iránya hazánk felé mutat napjainkban is.
kulák (…) Az ötvenes évek kulákellenes őrjöngése egy politika kegyetlen természetének tükre volt.
kultúrház A művelődési házak vagy kultúrotthonok, kultúrházak hálózata gyorsan fejlődött. (…) A kultúrházakban ismeretterjesztő előadások ezreit (Szabad Föld Téli Esték, gazdatanfolyamok) tartották: 1950-ben összesen 50, 1953-ban 123 ezret. Ezek látogatóinak száma évente 4 és 6 millió között mozgott. Ennél is többen, évente 9-14 millióan vettek részt a műsoros esteken, ezeken általában operetteket, zenés népszínműveket, kórusműveket és különböző könnyűzenei összeállításokat adtak elő. A fellépő amatőr együtteseket tanácsadó színészek és rövid darabokat tartalmazó könyvek segítették. (…)
lakosságcsere (…) A csere – amit nevezhetünk magyar részről deportálásnak is – 1947 áprilisában kezdődött meg. (…)
Lenin Intézet (…) Feladata volt magas színvonalú marxista-leninista képzettséggel rendelkező és az orosz nyelvet jól beszélő egyetemi oktatóknak, ideológiai területen dolgozó funkcionáriusoknak, orosz nyelvszakos és irodalomtanároknak olyan ismereteket adni, hogy bármilyen hazai és külföldi feladatra képesek legyenek. (…)
Ludas Matyi (...) Bár az újság a Magyar Kommunista Párttal kötött politikai alku folytán a koalíciós baloldal szócsöve lett, a szocializmus éveiben a humor sokáig egyetlen, meghatározó lapja volt. Számtalan alkotónak biztosított publikálási lehetőséget. Sok kitűnő, népszerű művész, író, költő, karikaturista pályája indult a lap hasábjain. (…) A rajzolók ma is büszkék arra, hogy a Ludas Matyiból hetente hatvanezer példány is elfogyott. (…)
malenkij robot Egy kis munka – ez volt az a szó, amellyel tízezreket indítottak el a rabszolgamunkára Magyarországról 1944-ben és 1945-ben a Szovjetunióba. A közmunkára szállított polgári személyek száma meghaladta a 40 ezret. (…)
Mindszenty József (…) 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. (…)
minikönyv (…) Barabás Ferenc egyik nagy mestere a magyar minikönyv készítésének. Elsajátította a számítógépes grafikai tervezést, majd 1991-ben Typografika Kft. néven saját céget alapított. (…)
Nemzeti Segély (…) A második világháború után a megoldásra váró közegészségügyi és szociálpolitikai feladatok az új rendszer súlyos kérdései voltak. A társadalmi szervezetek, köztük főként a kommunista hátterű Nemzeti Segély és a magyar Nők Demokratikus Szervezete (MNDSZ) aktív, kezdeményező szerepet vállalt e feladatok megoldásában. (…)
ötvenhatos forradalom (…) Vidéken is több helyen szerveződtek tüntetések, amelyek gyakran véres jelenetekbe torkolltak. (…) November 4-én a szovjet csapatok megkezdték támadásukat Budapest ellen, a magyar haderő nem tudott számottevő ellenállást kifejteni.
prágai tavasz (…) Másnap hajnalban, amikor a szovjet erők elérték Prága központját, tömegek vonultak az utcára. Harcok törtek ki, és a csehszlovák reformkísérlet hamarosan elbukott.
E két utóbbinál muszáj megállnunk. Míg a magyar forradalom szócikkében ilyesmire utalás sem történik, addig a csehszlovák események kapcsán a szerző fontosnak tartja kiemelni, hogy „a Dubček pártvezető vezetésével kibontakozó reformok nem kevesebbet céloztak meg, mit a szólás- és gyülekezeti szabadság, a szabad utazás és szervezkedés visszaállítását, a cenzúra megszüntetését, sőt, bizonyos szintű piacgazdaság engedélyezését.” Bizony. Nálunk meg csak úgy torkolltak véres „jelenetekbe” – hát, mondjuk, a mosonmagyaróvári sortűz nevezhető így is… – a vidéken „szerveződő” tüntetések. De folytassuk a két történelmi eseménysorozat összevetését, ami a szerzőnek aligha állt szándékában, ám akaratlanul is megtette. (Nyugaton rutinszerűen egyszuszra emlegetik az ötvenhatos Budapestet és a hatvannyolcas Prágát. Legalábbis a német értelmiségiek ilyenkor többnyire tartózkodó hűvösséggel idézik fel a tragikus magyar őszt, míg a csehszlovák „tavasz” meg „emberarcú szocializmus” méltatásakor elfátyolosodik a tekintetük…) Tehát amíg „a magyar haderő nem tudott számottevő ellenállást kifejteni” (milyen haderő?! hiszen a nemzet, vagyis a „nép” hadserege nem kapott parancsot a harcra vezetőitől, s hősiesen tartotta is magát ehhez! ám az utcákon ennek ellenére napokig, hetekig „számottevően”, patakokban folyt a vér, a pesti srácok és munkások jóvoltából!), addig bizony Prágában a bevonuláskor „harcok törtek ki”. Márpedig ez egész egyszerűen nem igaz, ilyet soha senki nem állított! Örök rejtély, hogy mi késztethette e groteszk megfogalmazásokra a mégcsak nem is cseh szerzőt majd negyven évvel az unalomig ismert események után.
punk (…) A punkok külsőséges jegyei is az erőszakot, a másságot, az extremitást fejezik ki a mai napig.
sarló és kalapács Magyarországon ma tiltott önkényuralmi jelvényként kezelik. Történetileg a sarló és kalapács keletkezését ama korszakkal hozzák összefüggésbe, amikor ráébredtek a munkásosztály és a parasztság egységének tudatára, ami helytelen, mivel sokkal régebbi sarlók és kalapácsok is fellelhetők. (…)
szabad szombat (…) A szabad szombat (ellentétben a nyugati országokkal) az iskolában is elterjedt…
társbérlet A lakásállomány 1941 és 1960 között mérsékelt növekedést mutatott.
Teenager party A hatvanas-hetvenes évek tizen- és huszonévesei hallgatták a Szabad Európa Rádió e könnyűzenei műsorát. Cseke László, akit korábban Ekecs Lászlónak hívtak … tízezreket ültetett rádiókészülékek elé. (…)
[Két súlyos tévedés. Egyrészt nem Ekecs László, hanem Ekecs Géza a polgári neve a SZER rádiós legendájának. Másrészt őt mindvégig így hívták, illetve hívják, Cseke László a rádiós neve (volt). Mindezt annál is inkább biztosan állíthatom, mivel néhány évig közvetlenül a keze alatt, vele egy szobában dolgoztam a müncheni adó szerkesztőségében.]
Tito (…) Partizánjai a Fjodor Ivanovics Tolbuchin vezette szovjet csapatokkal együttműködve verték ki a hódítókat Jugoszláviából. (…) [Egyetlen szó, mégcsak egy halvány utalás sem Tito partizánjainak a délvidéki magyarság elleni népírtó rémtetteiről!]
úttörőmozgalom (…) Az Úttörőszövetség megváltozott és megújult formában ma is működik, mint politikától távol álló, nonprofit civil szervezet.
vicclap Alig fejeződött be a háború, Budapest utcáin már megjelentek a vicclapok. A Ludas Matyi (l. ott) mellett a kisgazda szimpátiát kifejező Pesti Posta, az ellenzéki Szabad Száj, a polgári Pesti Izé. Az életre kelt vidám sajtó már nélkülözte a századelő hasonló termékeinek didaktikus módszerét, friss, csattanós, frappáns volt mind írásaiban, mind képeiben. (…)
Az olvasónak rendre az a kísérteties érzése támad, hogy éppen a megidézett kor valamelyik médiumát hallgatja, nézi, olvassa. A határon túli nemzetrészek ugyanúgy nem léteznek, akárcsak Rákosi és Kádár Magyarországán, de a nyugati emigráció vagy a renitens lengyelek sem járnak jobban. Itt elhallgatott dolgok, amott lényegtelen részletek. Semmitmondó, suta vagy szerencsétlen megfogalmazások, majd szemérmes körülírások vagy egyenesen megszépítő tálalások: sajnos, a szócikkek stílusa maga is korfestő, a közép- és késő kádárizmus langyos-kacsintós intellektuális dagonyáját idézi.
„Él bennünk a vágy, hogy amit eddig csak tudat alatt éreztünk, azt megfogalmazzuk, és végre rendezzük, ami volt” – írja előszavában a szerző. Eltekintve attól, hogy ami volt, azt nem lehet már rendezni, nem freudi elírás-e ez a mondat? Vajon milliók csak tudat alatt érezték a párizsi béke igazságtalanságait, a politikai megtorlásokat, a tömeges üldözéseket és meghurcolásokat, a szabadságjogok lábbal tiprását, a sajtóból, rádióból, tévéből, urambocsá΄ kultúrházak pódiumáról éveken, évtizedeken át „éjjel-nappal” áradó hazugságözönt? Vagy netán másokra gondolt itt, tudat alatt, a szerző?
A korkép tehát, amelyet a szótár fest, nem csupán hézagos, hanem féloldalas is. Nyilvánvaló, hogy a szerző életútja, személyes élményvilága meghatározta múltszemléletét. Amikor megnevezi, elítéli a letűnt rendszer bűneit, borzalmait, szövegének ökonómiája és kitételeinek stílusa a boldogtalan emlékezetű reformkommunista retorikát idézi, megfejelve a polgári köztársaság politikai diskurzusához való alkalmazkodás darabos gesztusaival.
Magyarország szovjet érájának retró szótára tehát lehangoló olvasmány, nemcsak maga a jellemző szavai – fogalmai, nevei – által lefesteni kívánt kor, hanem éppenséggel a róla ebben a kiadványban megjelenő kép miatt. A nagyszerű lehetőségekkel kecsegtető elképzelés megvalósítása nem teljesíti a címben ígért feladatot, sem a vizsgált korszak jellemző szavainak maradéktalan leltározását, sem azok feldolgozását tekintve.”(Hudy Árpád)
Burget Lajos az unokáinak mesélt klasszikusok kapcsán vette észre, hogy a gyerekek az általunk kedvelt szöveg majd minden második szavát nem értik, így született meg két könyve, melyben a nyelvünkből már kikopott, vagy ritkán használt kifejezéseket járja körül. Ezután jött az ötlet, hogy a közelmúlt (a II. világháborútól a rendszerváltásig) jellemző kifejezéseit is össze kellene gyűjteni egy szótárba, ehhez a Tinta Kiadó, mint eddig is hasonló téma felvetésekor, kitűnő partner volt.
„Áll egy ifjú élmunkás a réten / Kommunista szombatról jött éppen / Dúli, dúli a réten” (CPg)
Már a papírborító is az ötvenes évek igénytelen könyvészetét idézi, rajta a logó – mondanánk ma –: „Olcsó Könyvtár, 3 forint”. A kiadói előszót (A szó az élet tükre) egy Csoóri Sándor-idézet vezeti föl, róla rögtön eszünkbe is jut egy jellemző kifejezés, a szilencium (’tulajdonképpen a nyilvános megjelenéstől való eltiltást jelentette’ – olvasom a 220. oldalon), de vissza az előszóhoz: a nyelv korlenyomat is, és ha valamit szóba ejtünk, azzal ki is beszéljük, valamilyen formában fel is dolgozzuk a témát, jelen esetben a múltunkat. Ez a cél vezette Burget Lajost (1932–2007) és a Tinta Kiadót a kötet összeállításakor, bár a szerző nem élhette meg a könyv megjelenését.
Sajátos mikrotörténelem bontakozik ki a mintegy 700 szócikk olvastán. A kiadó most is alapos munkát végzett, nemcsak saját kútfőből dolgozott, hanem az olvasókat is ötletelésre buzdította. Ennek során mellékesen különböző listákat is összeállítottak (a XX. század legjellemzőbb magyar szavai, a II. világháborútól a rendszerváltásig a legjellemzőbb magyar szavak). A két húszas listára egyaránt rákerült a békekölcsön szó, legutóbb a Színházak csatái egyik kérdéseként botlottunk bele: nagyon jól jellemzi a letűnt rendszert. Az először 1949-ben kibocsátott tervkölcsönkötvény – természetesen mindenki „önként” és dalolva jegyezte – célja a felszínen: „Csapás az imperialistákra!”, valójában „a készpénznek a forgalomból való kivonásával a vásárlóerő csökkentése, a csekélyke árualap védelme”. A visszafizetésre tízéves futamidőt határoztak meg, ám a törlesztés csak az 1970-es évek elején fejeződött be. A szintén azon az oldalon szereplő békeharc különböző formáiról elég idézni az egyik jellemző rigmust (persze „csasztuska” címszó is van): „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!”
A kötetet lapozgatva némi bosszúságot és nagyon sok vigyort csalnak az arcunkra a korfestő kifejezések: amikor egy bocipulmanban, szimatszatyorral az oldalamon a bakonyi éleslövészetre utaztam, nem hittem volna, hogy ezt jókedvvel fogom felidézni.
Azt sem hittem, hogy az építőtáborban (ahol is átvitt értelemben szintén a békét védtük és a szocializmust építettük) annak idején oly népszerű, és azóta már majdnem elfeledett esemény utáni tablettával, a Postinorral egy szótár lapjain fogok találkozni harminc évvel később.
Az olvasásba, lapozgatásba belemerülve egyre inkább kirajzolódik a Kádár-rendszer hétköznapi élete. Emlékezetes szavak (Bambi, beszolgáltatás, kulák, sztahanovista, tantusz, társbérlet, úttörő);
Bambi Szintetikus narancs, málna, citrom ízesítővel készült magyar üdítőital, amit csatos üvegben árultak. A „Jaj úgy élvezem én a strandot […] És még Bambi is kapható” szövegű dal állított maradandó emléket az egészségtelen és műízű, mégis sokak által kedvelt italnak, ami 1967 után átadta helyét a kóláknak. Feltámasztásával megpróbálkoztak 2001-ben, de sikertelenül.
járművek (Csepel motorkerékpár, Dongó kerékpár, farmotoros Ikarus [nem Ikarusz], meghatározó személyek bújnak elő a tadatalattiból, például a ma is népszerű Farkas Bertalan (űrkalandját még Presser is megénekelte, aznap vagy másnap boltokba is került a kislemez, és nagyon kínos volt, ha valaki nem szerezte meg), vagy jellemző ruhadarabok (fecske, klottnadrág, lódenkabát, nejlonharisnya);papiruszportal)
Korfestő szavak a második világháborútól a rendszerváltásig
Emlékezetes szavak
Bambi, békekölcsön, beszolgáltatás, építőtábor, kulák, maszek, sztahanovista, tantusz, társbérlet, úttörő
Járművek
Csepel motorkerékpár, Dongó kerékpár, farmotoros Ikarusz, Trabant, úttörővasút
Meghatározó személyek
Buga László dr., Farkas Bertalan, Hofi Géza, Kádár János, Pióker Ignác, Rákosi Mátyás, Szepesi György
Jellemző ruhadarabok
fecske, klottnadrág, lódenkabát, orkánkabát, viharkabát
Ünnepek, események
forradalmi ifjúsági napok, nagy októberi szocialista forradalom, világifjúsági találkozó
Cigarettamárkák
Daru, Fecske, Kossuth, Munkás, Terv, Tulipán
A kor csokimárkái
Mecsek, Inota, Újító, Úttörővasút, Űrhajós
Televízióműsorok
Riporter kerestetik, Röpülj, páva!, Táncdalfesztivál
A politika szavai:
funkcionárius, hidegháború, káder, moszkovita, osztályellenség, tervgazdaság
„Krombikabát, lódenkabát, viharkabát, sőt, hogy a ruháknál maradjunk: dinamógatya, tundrabugyi, tvisztpulóver – pár a megmosolyogtató, már csak régi dalokban hallható, évtizedekkel ezelőtt írt regényekben olvasható szavak közül. Elfelejteni mégse szabad őket, és nemcsak történelmi érdeklődésből, vagy azért, mert sokuk a mai közbeszédben is tovább él. „Tegnapról, máról vagy holnapról beszélni csak akkor lehet, ha nemcsak mondjuk, hanem értjük is a szót. És megértjük azokat, akik akkor éltek.” – írja a Retró szótár szerzője, Burget Lajos. A ma értelmezéséhez tehát szükségünk van a régi kor szavaira, ráadásul trendik is lehetünk vele, hiszen tombol a retró-divat…
A Retró szótár roppant érdekes könyv, pedig a szótárműfaj nem éppen erről a tulajdonságáról híres. Viszonylag kevés embert láttam, aki az Idegen szavak szótárát vagy a Magyar etimológiai kéziszótárt végigolvasta volna. Én a Retró szótárt elolvastam, sőt, néhány gyöngyszemhez újra és újra viszszalapoztam, például a krumplibogár ellen írt csasztuskához („Hátán csíkos takarója, Amerika lobogója”) vagy a legendás pesti vicc címszóhoz („Nem tudja véletlenül, hol vannak az ellenzéki könyvek? De, kérem, nyomás alatt.”). A szótár pozitívuma; az áttekinthetőség, a különböző mutatók mellett az egyes szócikkek szerkesztése formabontóan szubjektív, adomázó stílusú. Ugyanezt a szubjektivitást éreztem a szavak válogatásában is, és kicsit zavarónak is találtam, míg az Előszó rá nem világított a szószedet összeállításának történetére.
A Tinta Kiadó megszavaztatta az olvasókat, melyik a magyar 20. század legjellemzőbb 20 szava, majd, miután Burget Lajos megkereste őket a Retró szótár tervével, az interneten tettek közzé felhívást a legjellemzőbb korfestő kifejezések összegyűjtésére. A több, mint 2000 javaslatból végül 700 szócikk maradt. A Kiadó szavaival élve „szavakba zárt mikrotörténelem”, a szerző szerint „egy korszak életének felvillanó gyémántja, üvegcserepe, strassza vagy éppen kvarcos homokszemcséje”. Sietve hozzá is tenném a saját értékelésemet: lebilincselő olvasmány.
Egyedül azt fájlalom, hogy krombikabát-ügyben nem lettem okosabb. Kern tehát – jobb híján – továbbra is egy hosszú barna télikabátban áll a Lövölde téri trolimegállóban. (És van rajta egy sapka is.”(Schenk Borbála)
összeállította:
Kerekes Tamás