2011. 05. 17.
Élettusa
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

 

Élettusa

Négy világbajnoki csapat arany és egy csapat olimpiai bajnokság, mindez hatévi veretlenségbe, sőt verhetetlenségbe "csomagolva" - akár egész életére elég siker lehetne egy embernek... De nem úgy Móna Istvánnak, aki fontos és erős láncszeme volt a Balczó-Móna-Török legendás öttusa-triónak, majd hihetetlen energiája nagy részét - a civil ügyvédsége mellett - az öt közül csak az egyik sportágra, a vívásra fordítva az egész magyar vívósport utóbbi húsz évének legsikeresebb menedzsere lett: belevéve Nagy Tímea aranyait is! A fölöslegből pedig megírta ezt a könyvet.

Ki ne emlékezne Peterdi Pál sportoló, edző, sportújságíró, humorista, író szlogenére

A láb mindig kéznél van

Az egész világ úgy tudja, hogy vannak jobbkezes emberek, és vannak

balkezesek.

Ez természetesen nem igaz.

Mert van Móna István, aki:

– jobb kézzel kanalazza a levest, de

– a kést és a villát már mindkét oldalról egyformán kezeli;

– bal kézzel teniszezik, viszont

– jobb kézzel ír;

– bal kézzel vívott, de

– jobb kézzel lőtt versenyző korában;

– bal kézzel dob, de – amennyiben tudna –

– jobb kézzel hegedülne;

– bal kézzel veszi elő a pénztárcáját, de

– csak jobb kézzel tudja előhalászni belőle a pénzeket;

– jobb kézzel húzza ki a dugót a palackból, de

– ballábas a fociban;

– jégkorongban balra koszorúzik és fordul, viszont

– jobb lábra dőlve fékez;

– a lovat viszont mindkét oldalról tudta pálcázni, aszerint hogy

melyik oldalra volt hajlamos kitörni.

Ő írta, és róla szól ez a könyv.

Nem könnyű eset.

(A szerk.)

 

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

Három nap alatt végigjárta az 1960-as olimpia helyszíneit az ötven évvel ezelőtt érmes magyar olimpiai csapat. A humorra még adalékok: „nem öregebb vagy, hanem vénebb” – hangzott el szinte nap mint nap a mondat. „Javítható a leves, de ne remélj túl sokat tőle” – értékelték a kosztot. „Annyira éhes voltál, hogy megrágtad a busz ülését” – mondta Dömötör Zoltán a csapatot kísérő orvosnak. „Jövök ide a nők közé, hiszen én is nő vagyok: Jenő” – Buzánszky Jenő örökbecsű mondása.

Hosszantartó súlyos betegség után elhunyt Dr. Móna István olimpiai bajnok öttusázó, vívó, edző, sportvezető.
Olimpiai bajnok öttusázónk 1940. szeptember 17-én, Nyíregyházán született. 1955-től 1970-ig a Budapesti Honvéd sportolójaként öttusázásban és párbajtőrvívásban versenyzett. 1962-től 1970-ig mindkét sportágban magyar válogatott volt. A hatvanas években kiemelkedően eredményes, Balczó András–Móna István–Török Ferenc összeállítású öttusa aranycsapat tagjaként négy világbajnoki, majd az 1968. évi nyári játékokon olimpiai bajnoki címet nyert. Legjobb egyéni eredménye az 1966. évi Melbourne-i világbajnokságon elért negyedik helyezés. Az aktív sportolástól 1970-ben vonult vissza

Életrajzi könyvet jelentetett meg az öttusa egyik kiválósága, Móna István.

A hatvanas évek legsikeresebb öttusa-válogatottjának kiválósága, Móna István – akárcsak csapattársa, az örök bajnok Balczó András – nemrégiben önéletrajzi könyvvel örvendeztette meg szurkolóit

Az olimpiai bajnok öttusázó Dávid Sándor közreműködésével jelentette meg Élettusa – három tételben c. kötetét. A szerkesztő azonban a könyv bemutatásakor kijelentette: Balczó c. kötetével ellentétben nem ő adta a főszereplő szájába a szavakat, hanem maga Móna István meséli el a rá jellemző szókimondó és kritikus stílusában élettörténetét.

A Balczó András, Török Ferenc, Móna István trió sikereiről, sikertelenségeiről, a későbbi sportvezetői, menedzseri életről szóló könyv bemutatóján az olimpiai bajnok nem tudott megjelenni, mivel a közelmúltban agyműtéten esett át. A bemutatón nevelt fia, a világbajnok párbajtőrvívó Kulcsár Krisztián, valamint régi tanítványa, a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea prezentálta a művet.

 

A  szerző kórházban

69 éves Móna István, a legendás öttusa-aranycsapat tagja, a Honvéd vívószakosztályának elnöke a közelmúltban súlyos műtéten esett át. Szerencsére az állapota fokozatosan javul, s remélhetőleg az ünnepeket már családi körben töltheti. Ezért nem lehetett ott Élettusa három tételben című életrajzi könyve bemutatóján, amelyen Dávid Sándor, a kötet szerkesztője – a Balczó-könyv írója – elmondta, eredetileg arról volt szó, hogy Móna elmeséli neki az életét, ő pedig megírja. A verhetetlen Balczó András, Móna István, Török Ferenc aranycsapat tagja azonban maga kezdte el írni életének történetét, s kiderült, nem csupán sikeres sportvezető és ügyvéd, hanem az írás mestere is. A könyv az ő szellemi alkotása.

Az előszót a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea írta, aki húszévnyi ismeretség után tömören, de találóan mutatja be a szerzőt: „Senkit sem hagy hidegen a személyisége. Aki valaha kapcsolatban volt vele, az vagy megszerette vagy megutálta...

Ő az, aki minden követ megmozgatott, ha kellett, mindenkivel összeveszett vagy szövetséget kötött azért, hogy előbb Sydney-ben, majd négy évvel később Athénban is olimpiai bajnok lehessek. Ő az, aki kiabált velem, szidott vagy dicsért, megríkatott és megnevettetett. Összességében nehéz ember, aki megérdemli azt a sok szeretetet, amit azoktól kap, akik ismerik őt. Nem vagyunk túl sokan...”

Az élettusa nem szokványos önéletrajzi könyv, mert Móna István nem a saját szobrát faragja meg benne, hanem őszintén ír önmagáról és az elmúlt évtizedekről is. Nem hallgatja el a hibáit, a tévedéseit sem. Elmeséli például, hogy csempészés miatt miként tiltották el a tokiói olimpia előtt, s arról is vall, hogy 1982-ben hogyan keveredett egy vesztegetési ügybe.

„Az vesse rám az első követ – írja Móna – , aki sokkal jobb, hibátlanabb, tisztességesebb és bűntelenebb, feltételezve, hogy magába néz, és minden tettére pontosan emlékszik.

A könyv érdekes, humoros és sokszor megható olvasmány. Vitára adhat viszont okot a Te cézárnak hiszed magad című fejezet, amelyben Móna élesen odavág Kulcsár Győzőnek, aki szerinte edzőnek kitűnő, de nem való szövetségi kapitánynak. Ha igaza is van, ez a szakmai vita nem illik e remek életrajzi könyvbe. De Móna nem lenne Móna, ha engedett volna, s kihagyja ezt a részt. S végül is ez a könyv legnagyobb értéke, mert az írójánál senki sem ismeri jobban a sokszor sündisznómodorú, de hatalmas szívű Móna Istvánt.

 

Salánki Miklós

 

Gérecz Attila válogatott öttusázó verse

Van így néha

Az ég ma fátyolos,

mint egy könnyes lányszem,

de lehajlik kéken,

hogy dalomat kezdem

S mint te szoktál kedves

ajkamra, úgy alél

nyakamba fonódó

szűz karokkal a fény

Zárkám kopott falán,

nézd! nyüzsgő karnevál,

tréfás, víg álarcok

lekacagnak reám,

s a vasrácsok előtt

gomolygó porszemek

csillogó  bohókás

körtáncot lejtenek

Hej! ma meghempergős

jókedvembe vagyok,

szemem is másképpen,

kisfiúsan ragyog

Te se zokogj, kedves,

lásd, átszövik a kínt

minden valóságnál

igazabb álmaink!

(Gyüjtő, Kisfogház, 1954.aug.)

http://gereczattila.uw.hu/

Egy legenda elment

Elhunyt Móna István olimpiai bajnok öttusázó, vívó, edző, sportvezető. A legendás Balczó-Móna-Törk F. csapat tagja. Az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapszabály írója és alapító alelnöke. Az Élettusa három tételben című könyv szerzője. Temetéséről később intézkednek. 

Az utóbbi időben a Rudas-gőzből hiányzott, az egyébként törzsvendég Móna Pista. Eleinte azt hittük, hogy a készülő könyve miatt, de ma, már tudjuk, hogy más oka is volt.

Eleinte a vívó páston találkoztunk, de hamar rájöttem, hogy kevés keresnivalóm van a párbajtőrözők, nálam egy fejjel magasabb táborában: a Móna, Kulcsár, Schmidt, arról nem beszélve, hogy mennyivel tehetségesebbek voltak. A legendássá vált Balczó-Móna-Török F. öttusacsapat „vízhordója”, teljes mértékben alárendelte tehetségét a közös érdeknek.

A Nyírség számos remek sportolót adott az országnak, kiemelkedik a sorból Móna Pista olimpiai és négyszeres világbajnok – igazi csapattag – öttusázó.

Furcsa világ volt Magyarországon a ’60-as években. A sportolók kiváltsága – amennyiben hozták az eredményeket – az volt, hogy „elnézte” a hatalom, ha külföldről hazatérve „a szokásosnál nagyobb csomaggal” érkeztek. Aztán, ha valakire megnehezteltek, akkor alaposan megnézték a pakkot a határon, s jött a csempészet miatti eltiltás. Ezt számos sportoló megsínylette. Ezt az időszakot elevenítette föl életrajzi ihletésű Élettusa három tételben című könyvében, amelynek bemutatóján már nem tudott megjelenni. 

 

 

 

 

A nagy öttusa

Helyes, hogy fel kell akasztani mindenhol. Igazán üdítő olvasmány lesz például a Markó folyosóján, amíg az igazságügyi szakértő eldönti, a politikusi válasznak csak a leütésszáma, vagy a betűmérete és a sortávolsága is azonos-e az őt bíráló cikkel. A Svejk úgy kezdődik, hogy a Kehelyben Brettschneider felügyelő észreveszi, hogy őfelsége I. Ferenc József képét leszarták a legyek. Elgondolni is rémes, mi lesz Palivecz kocsmárossal, ha ezt is: A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Vagy erre: Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.

Míg Pozsgay preambulumozik, Orbán egyik főtanácsadója, Balogh öttusa-világbajnok, kidolgozhat egy forradalmi pentatlont. Úszásnak ott a Nagy Kormányos Nagy Ugrása utáni Nagy Úszás, amikor Mao a PB tagjaival átúszta a Jangcét, holott a Nagy Falat is megmászhatta volna. Erről verset is írt 1957-ben: Ittam ma a Csángsá vizét, / s ettem ma Vucsáng jóízű halát, / a hosszú Jangcén úszom át most, / s tágult szemem dél síkságára lát. De a méretkülönbség miatt a felcsúti Váli-patak is megfelel.

Ugyancsak ismert Mussolini 1922-es Nagy Futása, a Marcia su Romát Nagy Menetelésnek is nevezik, amikor híveivel Rómába siet, hogy III. Viktor Emánueltől kikényszerítse a kormányalakítást. Fellini Amarcordjából is ajánlom. Szóval nem valami magányos futás, ahogy Gyurcsány rótta a Parlament–Sziget távot ide-oda, hanem ott lihegne mögötte az egész Fidesz-elnökség, ha még van.

A Nagy Lövöldözést kihagynám, bár 1986-ban Lenesen hét óra alatt 8694 fácánt ejtettek, hét hajtásban. Az országos csúcsot ekkor állította fel Gáspár Sándor 1600 fácánnal. Kádár 600-at lőtt le, mivel a foglyok félreérthetők lettek volna. A szakszervezeti vezérnek egy töltő rakta a lőszert a csőbe, az első titkár viszont a kabátzsebben hordta. A Conducator három óra alatt csak 400 fácánt szedett le halála előtt két héttel.

A Nagy Lovaglásnak is vannak honi vonatkozásai, mikor XII. Károly 1714-ben megszökve a török porta fogságából Stralsund váráig lovagol, a Váci utcában is eltöltve egy éjszakát, amiről emléktábla tanúskodik. Persze a 16 nap alatt megtett 2620 kilométer kozmetikázott adat, ma közúton csak 2175, de Szászországban kitérőt tesz, és nem is Sztambulból indul, hanem Pitestiből, s nem szökik, a szultán engedi el. Ha túl fárasztó, a pónit ajánlanám. De Demszky távlovaglása is szóba jöhet, aki Bécstől már elügetett Pestig, s nem kizárt, hamarosan fordítva is megteszi a Kulcsár-ösvényen.

Marad a Nagy Vívás, ennek csak irodalmi gyökért találtam, amikor  d’Artagnan, Athos, Porthos és Aramis a királyné nyakékével a londoni Buckingham palotától a Párizsig tartó utat oda-vissza végigvívja, számos gárdistát kaszabolva le, bár emiatt a Jobbik ma tiltakozna

30 évig nem volt szabad kiejteni a forradalom szót, mégis az volt. Most kifüggesztik, ki tudja, hány évre, de attól még nem lesz. Ajánlom még Ránki György operáját, a Pomádé király új ruháját.

 

Farkasházy Tivadar

Összeállította Kerekes Tamás


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés