2011. 05. 25.
Leo Kessler: Otto és az SS
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

 

 

Kessler, Leo:

Otto és az SS - A háború kutyái 16.

 

Duna International Kft

 

www.dunakiado.hu

 

titkarsag@dunakiado.hu

 

kiado2@dunakiado.hu

 

www.dunakiado.hu

 

 

Jó deli Campbell

                         Skorzeny búcsúja

           

Fönt a hegyek közt s fent a Tay mezején

            Jó deli Campbell nyargalt pején

            Kengyelbe, nyeregbe, vágtázva repült,

S jött lova vissza, rajt senki nem ült.

 

Fut anyja a pejhez, kérdi fiát,

És fut kis arája, s tépi haját.

„Búzám aratatlan, zöldell mezőm!”

Ám jó deli Campbell vissza sosem jön.

 

Kengyelbe, nyeregbe, víg toll süvegén,

Lábán puha csizma s jó kard az övén.

Most nyerge merő lég, megjött üresen,

S jött jó lova; ő már nem jön sohasem.

 

Holtteste hová lett, el merre esett?

Elnyelte az Arrow, vagy a Quairbe esett?

Nem szól csak az echó, hiába a könny,

Ne várd haza Campbellt, ő már sose jön.

   

           

            Búcsúballada, melyet szerzé Skorzeny a darmstadti hadifogolytáborban, miközben a halálos ítéletét várta, levele címzettje Visinszkíj orosz államügyész, aki a halálos ítélettel már el is készült, ám Skorzeny megszökött.

 

C ©Rajkó Félix

 

 

 A legjobb diverzáns-történet a trójai faló óta- Tonio Troger

 

Leo Kessler – írói álnév; igazi neve Charles Whiting, aki a II. világháború végén haditudósítóként végigjárta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Németországot. A fronton megélt tapasztalatait írta meg lélegzetelállítóan izgalmas háborús regényeiben

 

 

A nürnbergi per alkalmával, mikor Churchill végighallgatta az orosz ügyész, Visinszkíj vádbeszédét, tenyerébe temette az arcát, s azt mondta: ”Meg kell nyernünk a harmadik világháborút, hogy mi írhassuk a vádiratokat.”

A háborús bűnök definiálása roppant nehéz. A törökök egy része még mindig tagadja a kurdok és örmények ellen elkövetett gaztetteket. A hágai bíróság precizitása és hatékonysága a szemünk előtt gyengíti a háborús bűnök súlyát. Nünbergben (zsidótörvényei ellenére) Horthy csak tanúként szerepelt, Skorzeny is pár évvel megúszta.(Kerekes Tamás)

Azt ugye már A Halál ötven órája óta tudjuk, hogy a németek több tucat egységet „dobtak át” a fronton diverziós feladatokkal, így a hirtelen támadás miatt amúgy is összezavarodott ellenség csak még butábban néz ki a fejéből és nem ért semmit: bizonyos helységek nem ott vannak, ahol a közúti tábla vagy a térkép mutatja; egy adott hidat a gonosz beszivárgók a levegőbe röpítettek, illetve a mieink nem tudják a levegőbe repíteni, mert az ellenség – sajátjainknak álcázva magát – elfoglalta.
Eme „remek” tevékenységek mellett még titkosabb akció is zajlik: egy kis csapat – két SS legény, egy SS ügynök, Otto és a gróf – szépen csendben áthajózik a Sauer folyón és megkezdi álcázott utazását a fő-főparancsnok rezidenciája felé. Tervük – amiről Ottonak és a grófnak egyelőre tudomása sincs, azt hiszik kapcsolataik és a tapasztalatuk miatt kerültek a brigádba –, hogy bármi áron likvidálják az ellenség főparancsnokát, Eisenhower tábornokot. Amint ez „hőseink” számára nyilvánvalóvá válik, mindent elkövetnek, hogy szabotálják az akciót – elvégre ők nem bérgyilkosok –, azonban nagyon kell vigyázniuk, mit tesznek, mert társaik egy rossz mozdulat miatt azonnal átvágják a torkukat – minden lacafacázás nélkül.
 (ekultura.hu)

Az Ekultura cikkírói kihagyták a korrektnek tűnő recenziójukból a dublőr-vonalat és a színészkulisszát a francia ellenállás angolokkal együttműködő tagját, a jól eltalált falábú, grogkedvelő színlelőt, aki a terv kulcsa, és még sorolhatnám (Kerekes Tamás), a könyv azért jobb, mint azt az ekultúra.hu leírja.

Otto Skorzeny-személyes emlékeim: Kerekes Tamás

 

A személyes érintettség okán:

 

Donata de Sabata hívott Veronába, és tizenhét évesen egy ilyen felkérésnek nem tudtam akkor ellenállni.

És, amikor megérkeztem, természetesen olaszul mondtam:

„Hé, barátom, itt van Sabata!”

Mi nem Fiumén keresztül mentünk, mint Horty rükvercben, hanem FRANCIAORSZÁGON KERESZTÜL.

A BARÁTOMNAK ÉN VERTEM SÁTRAT A PÁRIZSI METRÓBAN A BETONON, HOGY KA..NI TUDJON EGY NEJLONZACSKÓBAN. JEGYÜNK NEM VOLT.

Olaszul viszont tudtam, mint Skorzeny.

Ha télen megyek Olaszországba, akkor csak sátrat viszek, egyszer Zolival mentem, kivel már két hónapot lehúztam Londonban télen egy pad alatt, ő most Tokajban kertészkedik, és szélkerekeket gyárt. Haját maga nyírja.

Egyszer egy hegyen vertünk sátrat és olyan vihar kerekedett, hogy még ő is félt, hogy levisz bennünket két kilométer zuhanásba. Ez nem történhet meg.

Az indiai őslakosok, a gurkák lojálisak maradtak az angolokhoz, hadi helyzetben is. Kis termetű, barna bőrű alakok, mint én.

Egy csapatuk meghallgatta az angol ejtőernyős tiszt kiképzését, aki elmagyarázta, hogy kb. 1500 méternél nyissák ki az ejtőernyőt.

A csapat vezetője tolmácsot kért.

„Nem lehetne négyszáz méternél”?

          „Nem.”- Hangzott a válasz.

-?

          „Mert akkor nem nyílik ki biztonságosan az ernyő.”

          „Ja, ernyő is lesz?”

Mindig Nápolyig mentem csak. Hisz Nápolyt látni, de nem meghalni volt célom.

Mint Gorkijnak, csak neki nem sikerült, de nekem a börtön volt az egyetemem.

Olaszországban Veronáig csak azt kell tudnia a Nyájas Olvasónak, hogy :„Dove e la casa?”

És már Veronába is vagy nyájas olvasó.

Rozáliába voltam szerelmes, s nem tudtam aludni.

Ám sajnos elmentem egy bálra, ahol megláttam Donata-t.

Ott két család balhézott valami régi sérelmen, amit már el is felejtettek, mármint az okot, amit csak a mantuai herceg tudhat.

Ha én meglátok egy nálam jóval magasabb, telt, nagy mellű szőkét, nagy hátsóval, mint Mansfield, (Miki Hargitay barátnője, felesége, aki meghalt autóbalesetben, ám Miki ma is él, őneki nem volt sérülése.

Miki találta fel a testépítést, ami globalizációs marhaság lett, de Miki jól keresett vele. Akkor elájulok.

Na, a feleség úgy zuhanyzott, hogy nem lett vizes a lába. Mint Lola Ferrari, aki szintén furcsa módon halt meg, de ez nem az én történetem. Tehát imádom a telt, nagymellű szőkéket, akik arról panaszkodnak, hogy már megint fogyni kell. Én evvel úgy vagyok, mint az egyszeri paraszt a mérgező, betiltott, noha borral(Pécsett még most is isszák -a szerző megjegyzése)

Ötvenedik születésnapomat a nálam húsz évvel fiatalabb Kőrösi Tibivel ünneplem meg- hamarosan-aki nemcsak a kik-boksz edzőm, de személyes barátom. Három órája váltunk el, együtt ünnepeljük az ötvenedik szüli napomat 18-án. Júliusban. Szivar, tequila, s részemről telt szőkék, hármasával. Jazz Cafe, Szolnok.

Csak úgy hív, hogy „Üvegállú”

Tibivel fura módon ismerkedtem meg, egy kertben, egy nyilvános kertben, amit úgy hívnak: strand.

Imádom a vizet, az idén fogadásból egy kidobó emberrel, már Szolnokon, fogadtam, hogy átúszom a Tiszát, vele versenyben, de még a fagyos szelek fújtak. Nyertem, de én nem tehetek róla, hogy együtt vízi labdáztam, azzal kit Bud Spencer néven Piedone-ként ismer a világ.

Öreg-Törek, aki a vegyes pálinkát csak így hívta, ”Vért belet tisztit, „, szintén noha bort ivott, egyszer kóstoltam, de letettem, mert azt hittem, gázolaj-fogadásból összeköttette kezét-lábát, magára kötött egy biciklit és így a tiszavárkonyi kertemből hazadzsapázott át Rákócziújfaluba. Én meg utána biciklistől, a lopott dinnyéket magam előtt tologatva, át a Tiszán, mint Esze Tamás és Ocskay László, kuruc generális, a mindenkori rongyosok igazi vezére. Rongyos árulónak tartva másoktól. Szeretve a Tiszát a vérpadig, s én még tovább.

A noha borról mondtam Töreknek, hogy méreg.

_”Nagyobb méreg, az, ha nincs!”- mondta, mert nemzetközi sakkmester is volt.

Ő volt az, ki egy reggel a tiszavárkonyi kertünk betoppanó Édesapámtól megkérdezte:

Maga merről jött?

          Ceglédről Tószegen át, felelte Apám, ki kamaszkorában szintén megérte a pénzét és nekilátott füvet nyírni.

Na, ővele negyven év alatt egyszer mutattam ki a foga fehérjémet-akkor még volt-de reggelig a kezét fogta gyűlölt édesanyámnak-(ő gyűlölte, nem én) és reggelig remegett, mint a kocsonyában a fagyott béka.

Aztán a kórházban látogatott meg, mert csurom vér kórházi pizsamám csak egy volt, és nem cserélték, de ő katonaorvos is volt és hozott magával. Vele mentem ki.

Donata de Sabata Veronában lakott, egy villában. Mielőtt megnyomtam volna a csengőt, lezuhanyoztam, mert tudtam, hogy bent lég kondi fogad. 1972-ben.

Ám előtte, találkoznom kellett Ottó-val ki osztrák volt, mint Swarzenegger. Ausztriában testileg alkalmatlannak találták katonai szolgálatra.

Természetesen

Európa legveszélyesebb embere

volt a körözési plakát szerint -Argentínában élt, ahol akkora volt a kivándorlás, hogy a reptéren felírták:

„Az utolsó oltsa el a villanyt!” Ám ő volt öregen, mint Akela, Evita Peron szeretője.

Én ismertem Ottó szíve titkát. Ne sírj Argentína!!

Otto von Skorzeny.

Annak a montparnsse-i lakásnak a kulcsait adta át nekem Veronában -tizenhét se voltam, amit Nyúltól kapott a nürnbergi perben.

Skorzeny:Horthy fiának elrablója, Mussolini kiszabadítója monte Cassinójából, Malmedy, meg a többi, a hangtompítós géppisztoly a genfi tavon, ő nemcsak használta, de fel is találta. S kétséhgkívül zsarolta Churchillt is, annak korai Mussolinihez írt lelkendező levelei miatt, melyet gondosan őrzött.De találtam a zsebében egy kulcsot.

Nyúl (egy francia hírszerző tiszt)azt mondta neki a nürnbergi perben, ha kijön a börtönből, lakhat a párizsi lakásában. Nyulat Visinszkíj idézte meg, a vád tanújaként, de Nyúl Skorzeny pártját fogta.

Ottó, a közhiedelemmel ellentétben, jó ember volt, de nem hagyományosan.

Evita Perón testét bebalzsamozta saját receptjével, s titokban halála után még vele hált.

Kevés örömet tudunk nyújtani egy halottnak, de Otto többet tett a gyásznál. Ezért szerettem meg Otto von Skorzenyt.

Nem a kulcsért.

Cherokee Tamás


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés