Tihanyi István:
I. András és I. Béla
Duna International Kft
A magyar történelem igencsak zaklatott két évtizedét fogja át, a sorozat harmadik kötete, amely I. András és I. Béla uralkodásával foglalkozik. Vazul I. István megvakíttatott unokatestvérének idősebbik fia trónviszályok, és pogánylázadás után veszi át az ország irányítását, megszilárdítja a keresztény királyság intézményeit, visszaveri a német támadásokat, a testvérével folytatott polgárháborúban azonban alulmarad, és rövid időre a tragikus véget érő öccse szerzi meg a trónt. E mozgalmasak események kitűnő alkalmat teremtenek a szerző számára, hogy fordulatokban gazdag családi viszályként, vérbeli királydrámaként ábrázolja a két Árpád-házi uralkodó pályafutását. Az esetenként a szaktudomány megállapításaira is hivatkozó, a középkori krónikákra, valamint a forrásokból nem ismert részletek esetében a szerző élénk fantáziájára támaszkodó elbeszélés eleven képet fest a korszakról. A szórakoztató népszerűsítést szolgáló munkát a sorozat többi kötetéhez hasonlóan gazdag illusztrációs anyag kíséri
Szt. István királyunk legnagyobb tragédiája az volt, hogy nem tudott egyenes ági fiú utódot hagyni az országra. Nehogy országunk visszatérjen a pogányság útjára, az egyik trónigénylőt, Vazult megvakítatta és megsüketítette. Vazul három fiának pedig menekülnie kellett, így talált külhoni uralkodóházaknál menedéket Levente, András és Béla. Ettől kezdve sorsuk és utódaiknak sorsa a legfordulatosabb Shakespeare drámákat megszégyenítően bonyolódik. Az csak szinte mellékesen megjegyzendő, hogy a legújabb kutatások szerint nem is Vazulnak, hanem annak fivérének, Szár László gyermekeinek tartják a három idegenbe menekült királyfit. Orseolo Péter elüldözése után térnek vissza Magyarországra, mint a trón várományosai. Közülük a legidősebb Levente pogány hiten maradt, de ő viszonylag hamar meghalt. András és Béla először sikeresen legyőzik az országra törő németet, majd a kezdeti egyetértés után, egymás ellen fordulva küzdenek a trónért a hatalomért. Bármely izgalmas kalandregény meseszövése megirigyelhetné azokat a fondorlatokat és váratlan fordulatokat, melyet akkor a való élet produkált.
A negyedik kötetben, mint egy jó folytatásos sorozatban tovább bonyolódnak az események. Ekkor már az egykori testvérek fiai, az unokatestvérek között folyik tovább a küzdelem a hatalomért. András fia, Salamon és Béla fiai, Géza és László vívnak ádáz csatákat, igénybe véve külföldi szövetségeseik beavatkozását is harcaikhoz. A sorozatnak ebben a kötetében kerül bemutatásra egyik legnagyobb királyunk, a később szentté avatott I. László király. Alakja, jelleme, haditettei évszázadokon át példát mutattak, erőt adtak a magyarságnak. Ő volt a félelem és gáncs nélküli lovag, a gyengék és a haza védelmezője az eszményi lovagkirály. A sorozat negyedik kötetét nem Tihanyi István, hanem Vitéz Miklós jegyzi, de stílusában, közérthetőségében és humorában hasonló a sorozat előző három tagjához.
A sorozat kiválóan alkalmas, hogy felfrissítse egykor szerzett tudásunkat, vagy új ismeretekhez juttassa a történelem iránt érdeklődőket, legyen az bármely korosztály tagja. A felhasznált irodalomjegyzékből is kitűnik, hogy a szerző szerkesztő alapos munkát végzett, sokfajta és különböző forrásokra alapozva állította össze a művét.”
„I. István halála után népmese kezdődik, kezdi a szerző, mely aztán testvérharcba torkollik- „Miközben nőnek fiaik, a jövendő királyok, András És Béla haddal támadnak egymásra, és egyúttal a megújuló német támadások ellen is védeniük kellene az országot. Az idősebbikkis híján megöleti öccsét, de az külföldre menekül. András agyvérzést kap, úgy harcol, végül meghal. Pár évvel később a legfiatalabb testvér, Béla-már királyként- különös balesetben súlyosan megsérül, és csatát veszít András fia, a tízéves Salamon idegen seregével szemben.”(Tihanyi István)
Imre herceg meghal, aspiránsokban nincs hiány, önjelölt Vazul, de István Orseolo Péterre bízza a testőrség vezetését, azaz saját életét. Jó oka van reá, mert az ellene szőtt merényletet később szépen kiradírozták a magyarok krónikáiból. Ám megmaradt Vazul megvakítása és forró ólom a fülbe, mely nem igazán használ a kondíciónak és a merénylő gyermekei kereket oldanak. Béla a befutó, lever egy pomeránit a lengyel udvarban, s ezzel máris szerez egy lengyel királylányt feleségnek. Elmondhatta tehát volt: „Királylány a feleségem.”, és még becenevet is szerez: Benyn. A három testvér együtt él Lengyelhonban és a feleségnek is három neve lett. Hapy anding: nemcsak Béla, de két fia is magyar trónra kerül. A hoppon maradt fivéreknek ráadásul Lodoméria nem jó pálya. Át is szálltak a kijevi gyorsra. A moszkovita András csak a jelre vár, hogy diadalmasan hazatérhessen.
És Szent László fiai visszatérnek.
A könyv küllemében szép. Argumentálásában főleg krónikákra hagyatkozik, no meg józan észre. Fájdalom megmondanom az akadémikusoknak, hogy ezen a gyermekek nem fognak elaludni, mint teszem azt báró Ridegváry reformkori csatározásain, a megyegyűléseken. Majd lehet benne pontatlanságokat keresni, ennek ellenére egy roppant olvasmányos, izgalmas, érdekfeszítő, vitára inspiráló kötettel gazdagodott a magyar történelemírás.- Kerekes Tamás
Szakértőkben nincs hiány:
Pl. itt
A császár, miután diadalt nyert, Székes-Fejérvárba szálla, hol Péternek az országot visszaadá, s így osztán megtére Regensburgba. Péter király pedig és a magyarok, kik őt az országba visszahozták, ismét erőre és hatalomra kapva garázdák kezdének lenni. Miért is az egész magyarság szorgosan ügyel vala, hogy Pétert elkergetve miképen hozhatnák vissza Szár László fiait. Míg ezek így történtek, András, Béla és Leventa Csehországból Lengyelországba átmenvén Miska lengyel fejedelem által barátságosan lőnek fogadva. Hol Bélának, miután a pomerániai herczeget párviadalban legyőzte, Miska nejűl adá leányát. Mit András és Leventa nehezen szívelvén, ne hogy az ő becsületéből éljenek Lengyelországban, átmenének Ruthéniába. S midőn ott őket Lodoméria fejedelme, Péter király miatt, nem fogadta bé, onnan a kúnok földjére menének. Kik is azt hivén, hogy országukat kémlelik, elvesztésökön gondolkoztak, de miután egy magyar rab rájok ismert, azontúl igen jól bántak velök. E közben pedig Péter király a magyarokat előbbi sanyargatással kezdé terhelni. Akkor Csanádon mind egybejövének s tanácsot tartván köz értelemmel Szár László fiaiért küldenek, hogy jőjenek vissza az országba.
2. §. A magyarok fölkeléséről, Péter haláláról.
Kik is midőn, a milly titkon csak lehetett, Pestre megérkeztek, a három testvér hirnökei mindjárt azon éjtszaka Péter király udvarába nyargalva kikiáltják, hogy minden németet és olaszt, akárhol találják, le kell ölni, és a pogány vallást vissza kell venni. Reggelre kelve tehát tudakozódván Péter a dolog okáról, mint bizonyost tudá meg, hogy bent vannak Magyarországon. És jóllehet rettentő fájdalom érte, magát vígnak mutatja vala. Aztán titkon embereket külde, hogy foglalják el Fejérvárt: de terve kitudódván, a magyarok mindenhol kezdének lázadni, egyszerre öldökölvén a németeket és olaszokat, még az asszonyoknak, gyermekeknek és azon papoknak sem kegyelmezve, kiket Péter tett vala prépostokká, plébánosokká és apátokká. S miután Péter Fejérvárba nem mehetett bé, futásnak eredve Mosony felé mene, hol, mint mondják, sereg indula ellene. Eltérve tehát onnan is, sietve Fejérvár felé lovagola; mert a polgárok izenték vala, hogy jőjön vissza s a várost neki adják. S a mint Fejérvár körűl egy faluba érkezett, a sereg hirtelen körülvevé, hol is fogságba jutván szemeit kiszúrják. S jóllehet életben marada, lelke fájdalmában életét végezvén Pécsett temetik el, mellyet mint mondják ő alapított.
3. §. I. András megkoronáztatásáról.
A három testvért osztán, a mint Fejérvár városába bementek, valamennyi püspök, nemes, és az egész nép igen nagy dicsőséggel fogadá. S Andrást, mint idősebbet, az ország trónjára emelik. Némellyek ugyan azt állítják, hogy ezen testvéreket Vazul vezér egy Táton nemzetségbeli leánytól s nem törvényes házasságból nemzette s hogy ezért kapta volna azon jöttment Táton nemzetség a nemességet: ez nyilván mendemonda és nagyon rosszúl beszélik, mert a nélkül is nemesek és Scythiából erednek. Miért is azok a testvérek Szár László fiai.
4. §. Szent Gellért vértanúságáról.
Mi közben tehát ezek történtek, Gellért csanádi püspök, kit a magyarok Pesten egy hegyről kocsijával együtt letaszitottak, vértanúi koronát nyer: ki előbb barát volt a rosatei apátságban, melly Aquiléja terűletén esik; azután Pannoniába jővén Bélben sokáig remetéskedett.
5. §. András király háborújáról Henrik császár ellen.
Miután tehát András az ország koronáját fölvette, a bajorokkal, csehekkel és lengyelekkel mint mondják hadat folytatott, kiket harczolva legyőzvén, mint mondják, három évig adófizetőivé tett. Miért is Henrik császár Bodajkig lejővén öt hónapig ostromolta Fejérvár városát, hol végre erejében és hatalmában, mint mondják, úgy megfogyatkozott, hogy németei és olaszai sátraikban éjtszaka magokat elevenen eltemették; mert a magyarok a sötétben táborukba nyomulva nyilaikkal kegyetlenűl öldöklik vala őket. Végre a császár megbánva dolgát, András királytól és a magyaroktól bocsánatot kezde kérni, úgy hogy minden terhét Magyarországon hagyja lovain kivűl, és esküt tesz, hogy soha sem maga sem utódai Magyarország ellenségei gyanánt Magyarországba nem lépnek s addig Bodajkról lábát sem vonja ki, míg leányát Zsófiát, kit előbb a franczia király fiának jegyzett volt el nagyerős esküvéssel, Németországból elhozatva nőűl nem adja Salamon királynak. S a király tanácsot tartván mint mondják kegyelmesen megengedett neki. Ki is táborát meginditván, legelsőben bizonyos hogy a Bársonyos hegyen szálla meg. Mivel pedig emberei éhen szomjan el valának alélva, azon helyen a király ételt italt nagy bőven szolgáltata nekik, mellytől legnagyobb részök megmámorosodék. S midőn a császár őrei látták, hogy a magyarok semmire sem ügyelve nyargalásznak ide s tova, azt hitték hogy a szerződés alatt csel lappang, mit a seregnek tudtúl adva mondák, hogy a magyarok üldözésökre jöttek. S jóllehet sokan, betegen bádgyadtan, zsellye-székekben bársony vánkosokon heverve vitették magokat, oda hagyva zsellye-székeiket és bársony vánkosaikat lóra kapának, s napkeltekor Örs falu alá érének. S a mint a várnagy, ki a kapuban vala, észre vette, hogy fegyveres nép, az ország útról letérve, vad járhatatlan ingoványokon vonúl keresztűl, embereivel fegyvert ragada, s a mint az átkelő csapatot messziről szemmel tartva kiséré, a betegek, kik zsellyeszékeiket és bársony vánkosaikat a Bársonyos hegyen hátra hagyva lóháton jöttek, szekerekre kapva hajtatnak vala az ingoványokon keresztűl. Kiknek csatlósai, a mint mögöttök a várnagy csapatát megpillantották, ott hagyva a kocsikat s a kocsikon uraikat, a mint csak tudtak úgy elfutottak. Akkor a parasztok rajtok ütvén a kocsikat elszedve az urakat a kocsikon leöldöklék s testeiket a vizbe hajigálák. Melly betegekben némellyek lovagok, mások grófok s néhányan őrgrófok valának. A honnan azon gázlóban, midőn a viz kiszárad, mai napig is lópatkókat, kardokat s több efféléket szoktak találni. A hegyet pedig az igy ott hagyott bársony vánkosokról nevezte a föld népe Bársonyosnak.
6. §. András király haláláról.
Szent István király halálától tehát tizenegy esztendő és négy hónap telt el András uralkodásának első esztendejéig. E közben Péter uralkodott első és másod izben hatodfél esztendeig, Aba pedig uralkodott három esztendeig. András osztán öregségében elgyengülve uralkodásának tizenkettedik esztendejében fiát Salamont még kis gyermek korában királylyá tette, testvére Béla és fiai, tudniillik Gyeics és László megegyezésével; maga pedig elhala uralkodásának tizenötödik esztendejében, és eltemeték tulajdon monostorában Tihanyban fiával Dáviddal.
IV. FEJEZET.
I. Béla királytól V. István haláláig.
1. §. Béla királyról.
Ez után uralkodott Benin Béla. Kinek uralkodása alatt a magyarok a hitet és keresztséget elhagyták, esztendeig tévelyegvén a hitben, ugy hogy sem pogányoknak sem keresztyéneknek nem látszának, azután azonban tulajdon szántokból a hithez ragaszkodának. Ez minden vásárt adásvevésre szombat napra rendele s országa területén byzanti aranyakat hozata forgásba, mellyeket igen kis ezüst dénárokkal, tudniillik negyvennel, kellett beváltani. A honnan mai napig negyven dénárt aranynak hivnak, nem mintha aranyból volnának, hanem mivel negyven dénár ér vala egy byzanti aranyat. Uralkodott pedig két esztendeig s a harmadikban mult ki e világból, és a maga Szögszárd nevű monostorában temették el. Ő ugyanis szár (kopasz) és szög (barna) szinű vala, miért is monostorát arról nevezve, a millyen testi tulajdonságú maga vala, igy parancsolá hivatni.
Kerekes Tamás