A fiatal Roy Malcolm egy televíziós vetélkedőn a világ legkáprázatosabb fődíját nyeri el: látogatást tehet az egyik, Föld körül keringő űrállomáson, és bepillantást nyerhet az ott szolgálatot teljesítő legénység életébe, munkájába.
Roy megtapasztalhatja a súlytalanság csodáját, a szkafanderes űrséták lélegzetelállító izgalmát, a bolygónk légkörén kívül töltött mindennapok veszélyeit, sőt még egy filmforgatáson is részt vehet. Azt azonban nem is sejti, hogy e rendkívüli környezetben még rendkívülibb kalandok várnak rá, és mire látogatása véget ér, tapasztalt „űr-rókaként” tér majd haza a Földre.

Az SF Hugo- és Nebula-díjas nagymesterének e korai regénye az olvasók ifjabb korosztályát szólítja meg. Nyaktörő iramú, izgalmas eseményekben bővelkedő története hiteles tudományos adatokra és elméletekre építkezik, és tartalmazza Clarke azóta híressé vált teóriáját is a geostacionárius pályára állított távközlési állomásokról. Kihagyhatatlan alapmű a fantasztikus irodalom szerelmesei számára, de azoknak is ideális, akik csak most kezdik az ismerkedést az SF csodálatos világával.

„Arthur C. Clarke a legsikeresebb science-fiction író.”
– Isaac Asimov

A kötetről készült trailer

Roy Malcolm egy televíziós vetélkedőn elviheti a főnyereményt: a Föld bármely pontjára elutazhat, hogy ott akár a legfényűzőbb körülmények között tölthessen el egypár hetet.
Ám a rendkívül nagy tudású kamaszt – hiszen a versenyben tudományos ismereteit kellett összemérnie társaival – nem igazán vonzza a luxus; ő inkább az űrbe vágyik, s mivel jó előre kiderítette, hogy a Belső Űrállomás jogilag még földi fennhatóság alatt álló objektumnak tekinthető, ezt választja úti céljául.

A vetélkedőt rendező cégnek persze nem igazán tetszik az ötlet, már csak a csillagászati költségek miatt sem, ám Roy megingathatatlan a választását illetően, s mivel végül minden feltételnek eleget tesz, indulhat a nagy kaland.
A fiú megismerheti egy űrállomás életét, a saját bőrén tapasztalhatja meg, miféle kihívást jelent a súlytalanság, az elzártság, a fent és lent értelmének megszűnése, és minden más, ami az űrbéli élet természetes velejárója.

Természetes? Igen, hiszen 2054-ben járunk, amikorra az emberiség meghódította már az űrt, járt a Merkúron; a Holdon és a Marson pedig még űrkolóniákat is létrehozott.
Roy kalandjai azonban magára az űrállomásra korlátozódnak – vagyis többnyire, hiszen egy alkalommal egy kis szerencsének és némi turpisságnak köszönhetően elhagyhatja az űrben lebegő bázist, hogy olyan, hol ijesztő, hol felemelő élményekben lehessen része, melyekhez hasonlót csupán kevesek kiváltsága megtapasztalni.

Arthur C. Clarke e korai regénye nem a Város és a csillagokhoz, a Rámához vagy a 2001. Űrodisszeiához hasonló, mélyen filozofikus művek közé tartozik, sokkal inkább egyszerű kalandregény, ami témájától eltekintve inkább, mondjuk, Mark Twain Huckleberry Finnjével rokon.
Elbeszélője egy kamasz fiú érzékenységével meséli el a történeteket, közben – mintha társainak magyarázna egy hosszú levélben – részletesen taglalja az űrutazás és az űrbéli élet aspektusait. Kizárólag az űrállomás kapitányának története mutat túl ezeken a kereteken.

Azt is mondhatnánk, népszerű ismeretterjesztő regénnyel van dolgunk, a kerettörténet pedig csupán ürügy az ismeretek átadásához, és bizony nem is tévednénk nagyot.
Igaz ugyan, hogy a történet némelyik eleme kétségtelenül fantasztikus, és csak az érdeklődés felkeltése miatt szerepel a regényben, a leírtak zöme mégis tudományosan megalapozott. Elég az egész Földet befedő műsorszórás ötletét említenem, amit Clarke három geostacionárius műhold segítségével képzelt el megoldani 1954-ben, a mai műholdas közvetítések pedig pontosan ezen az elven alapulnak.

Emellett megjelenik már a mesterséges gravitációt létrehozó, forgó űrállomás képe is, aminek másával később Clarke egyik legjelentősebb alkotásában, a 2001.Űrodisszeában találkozhatunk, a holdbéli és marsbéli kolóniák ötletét pedig számtalan sci-fi író feldolgozta már – előtte és azóta is.
Ám mindezek egytől egyig valóban megvalósítható elképzelések, még ha Clarke túlzottan optimistán úgy gondolta is, hogy egy évszázad elegendő lesz a tudománynak, hogy leküzdje az esetleges akadályokat. Azonban ahol a politika és a gazdaság is beleszól a döntéshozatalba, ott még a legracionálisabb író sem bocsátkozhat jóslatokba.

A Szigetek az égben még felnőtteknek is lebilincselő olvasmány lehet, az űrkutatással ismerkedni vágyó fiataloknak pedig rengeteg érdekességgel szolgálhat ez a kalandos regény. Már csak a telekommunikációs műholdak ötletéért, vagy a súlytalanság mibenlétének pontos leírásáért is érdemes megismerkedni a történettel, ami persze egészében, puszta történetként is felettébb szórakoztató.(Galamb Zoltán)

A szigetek az égben a Hugo- és Nebula-díjas író korai szakaszából származó, kevésbé ismert regénye. Eredetileg 1954-ben jelent meg, ám magyarul csak most először olvashatjuk a Metropolis Media kiadásában. A kiadás rendkívül igényes, a borító rajz pedig szemet gyönyörködtető.

A könyv a fiatal Roy Malcolm történeteit meséli el, aki részt vesz egy televíziós vetélkedőben. A regény Elmer Schmitz műsorának döntő fordulójával kezdődik, ahol tudományos kérdésekre kell tudni a helyes választ, mint például mennyi a tisztán sugárhajtású gépek magassági rekordja. Főszereplőnknek ez igazán nem okoz gondot, ha jól számolta, az első bemelegítő kérdések közül talán egyre adott csak helytelen választ. Roy az utolsó kört is sikeresen veszi, ahol egy másodpercig látott képekről kell felismerni, hogy mit ábrázol. A helyes válaszoknak köszönhetően a fiatal srác megnyeri a vetélkedőt és ezzel együtt a főnyereményt, egy utazást a Föld bármely pontjára. Roy azonban a Belső Űrállomásra szeretne utazni, ugyanis 2054-ben az Egyesül Államok aláírt egy bizonyos Tycho Egyezményt, mely meghatározza milyen távolságba terjed ki egy bolygó tulajdonjoga és mivel a Belső Űrállomás belül van ezen a határon, és a verseny leírásában sehol sem szerepel, hogy kizárólag a Földre érvényes a nyeremény, így a World Airways nem tud mást tenni, mint engedni a nyertes kérésének és finanszírozni az utazásai költségeit.

Természetesen fiatal nyertesünknek is részt kell vennie egy képzésen, mint minden egyes űrhajósnak, aki az űrbe készül. A vizsga korántsem olyan egyszerű, Roy többször is úgy gondolja, hogy most biztos elbukott és sohasem juthat ki az űrbe. Szerencsére a bizottsági tagok is őt segítik, és mint utólag kiderült, az volt a normális reakció a tesztekre, amit ő produkált, így már semmi akadálya sincs, hogy élete legnagyobb élményét élje át egy Föld körüli utazás alkalmával.

Utazásai során megtapasztalhatja a súlytalanságot, megismerkedhet a legénység legkülönbözőbb tagjaival, és bepillantást nyerhet mindennapi életükbe. Hozzá kell szoknia, hogy nem fürödhet meg minden nap és csak tubusokból táplálkozhat és ekkor még nem is sejti, hogy az űrben mennyi meglepetés vár még rá...

A regény első szám első személyben íródott, mely sokkal jobban hozzásegít minket, hogy mi magunk is beleéljük magunkat Roy Malcolm szerepébe. Itt is jelen van Clarke egyszerűsége, nem kapunk hosszú és unalmas leírásokat, ki hogy néz ki vagy éppen milyen tájon járunk éppen, ugyanakkor mindig pontosan megkapjuk a szükséges információt.

A beleélést tovább segíti a Kolonics Gabriella kiváló magyar fordítása is, mely nem töri meg a regény pörgős menetét. Sokan nem szeretik az angol nevek fordítását, Gabriella azonban magyarra fordította a Belső Űrállomás vagy az Űrkorház szavakat, ugyanakkor a Wolrd Airways és Twenty-first Century Film maradtak eredeti nyelven, amit úgy gondolok, kiváló döntés volt.

A könyvre nem mondanám, hogy túlságosan izgalmas, ugyanis a legtöbb ilyen helyzet a fejezetek végén található és a következő fejezet elején máris megmagyarázásra kerül, így nem a szó szoros értelmében vett izgalmas regény, ám annál inkább érdekes. Ugyanis Clarke tudományos alapokon nyugvó tényekkel kalauzol minket az űrben, emellett minden fejezet tartogat számunkra valami meglepetést, így egyáltalán nem unalmas a regény. Számomra egy kalandregénynek tűnt, ahogy Roy elmeséli nekünk életének egyik legnagyszerűbb élményeit az űrben tett látogatása során.

Igaz a könyv valamivel több, mint 200 oldalas, ám ez a szám csalóka, ugyanis viszonylag nagyobb betűkkel íródott, így hamar a végére érhetünk. Sőt bizonyos, hogy Clarke egyszerű, ám annál érdekesebb regénye minket is magával fog ragadni, és nem fogjuk csak úgy félre rakni, amíg ki nem olvastuk.

A könyvben találunk utalást a szerző Mélység című könyvére is, amikor Roy megemlíti a tengerek alá került mezőgazdaságot, majd pedig megpillantja az űr felé tartva az ettől kicsit zöldessé vált vizeket. Továbbá a regény tartalmazza Clarke azóta már híressé vált teóriáját is, a geostacionárius pálya alkalmazását, melyet 1945 vázolt fel először.

A regény elsősorban a fiataloknak íródott, így a sci-fi-vel most ismerkedőknek tökéletes választás, ugyanakkor kellemes időtöltést jelent még a műfajt kevésbé kedvelőknek is. Clarke zsenialitása és a tudományos tényeken alapuló történet miatt a sci-fi rajongóknak pedig kötelező mű.(könyvmolyz4web.hu)

Összeállította Kerekes Tamás