2013. 07. 04.
Harrison: Helyet! Helyet!
Harrison: Helyet! Helyet!
Metropolis Media Group
Az alternatív valóságokkal és történelemmel is foglalkozó szerző most nem a Rozsdamentes Acélpatkány-ból ismert humorával köt le bennünket, az általa felvázolt jövőkép, ami a hatvanas évek Amerikájában született), sokkoló, dermesztő és belénk fagy a vér.
"Most megmondom a jövődet!"
mondta a Megyei Pszichiátriai Intézet dohányzójában egy reggel János, aki a telet rendszeresen benn szokta tölteni.
Őt eredetileg prostituáltak jelentették fel: fajtalanságért.
János kocsijával az út mentén korzózott és könnyen öltözött, léha lányoknak tett meglepő ajánlatot: "Most pedig csináljuk úgy, ahogy eddig még soha", s az érdeklődő kérdésre /hogyan?/ azt válaszolta: INGYEN.
Képzeld el, hogy bemész valakihez. Keresed őt. Kopogsz. Benyitsz.
A szobában senkit nem találsz. Vársz.
A szemed megakad az ajtó belső oldalára akasztott kis táblácskán. Tudod, aminek két oldala van. Az egyik oldalra az van írva. "Zárva".
A másik oldalára pedig: "Rögtön jövök."
Na az a Te jövőd.
A szakma ászai azonban nem mind ilyen derűlátók.
"Többszörösére nő a világpiacon árult felesleges kütyük száma. A tévéadást hamarosan erre kifejlesztett tapéta fogja sugározni. Az a néhány ember, aki még nem szenved érzékzavarban, egyszerre nézhet harminc különböző tévéadást: a legjobb, ha forgószékbe ül, és a szemhéját tapasszal a homlokához ragasztja, mivel mindent, amit a tapéták sugároznak, kötelező lesz megnéznie. Hogy ne is említsük a jövő századi autók prototípusait, amelyek elgázolt műanyagsonkára fognak emlékeztetni, betegesen dülledő szemekkel és aerodinamikai farokkal. A felfedező-, feltaláló-és tudósbandák, a púpjaik közt meztelen lányokat szállító, szintetikus tevék, valamint az elefántokat imitáló tankok és a tankokat utánzó elefántok mindenkibe belekötnek majd, aki útjukba kerül. A technobiológusok, fizikusok, pszichodiagnoszták és hipnotizőrök közti nézeteltéréseket párbajban, kézifegyverekkel fogják elsimítani, nevezetesen azokkal a világító botokkal, amelyeket a Star Wars negyvenhatodik sorozatának elmés forgatókönyvírói, ki tudja, miért, lézerkardnak neveztek. A karórákat kakukk nagyságú tojásokkal látják el, és minden egyenruhás rendfenntartó csúcsos sisakja vanília fagylalt- ízű szintetikus spermát lövell majd. Új társadalmi mozgalmak jelennek majd meg, amelyek azt követelik, hogy az északi féltekén egyenesítsék ki a földtengelyt, a délin pedig úgy helyezzék el, hogy az antarktiszi jégmező végre belefolyjék a világóceánba, aminek köszönhetően mi itt valamennyien elpusztulunk, a felmelegedő Antarktiszon azonban új, szebb élet kezdődik: az úgynevezett ausztralokapitalizmus. A mesterséges nők csak nagy nehézségek árán fognak találni maguknak természetes férfit, és fordítva. Különleges vajelemző készülékek segítségével kenhetjük meg majd a pirítóst, amelyet dietetikus okokból tilos lesz enni: kizárólag elektromos cápákat táplálhatunk vele. Valójában azonban ezek a naiv és gyermeteg jóslatok, vagy inkább jósolgatások már az előttünk álló évszázad első felében jelentőségüket vesztik."
A kiadó
A Galaktika Fantasztikus Könyvek újabb kötettel és egy újabb szerzővel bővül. Harry Harrison sf-nagymester regényét olvashatjuk most a sorozatban.
A történet egy alternatív jövőben játszódik. 1999-et írunk, New Yorkban, ahol a túlnépesedés és a környezetszennyezés egyre nagyobb problémákat okoz. Az igazán gazdagok engedhetik csak meg maguknak a húst, és a vizet is adagokra osztva kapják meg az emberek.
Itt fonódik össze az utcagyerek, a rendőr és egy gazdag ember sorsa, akik csak remélik, hogy az ezredfordulót még megérik…
A könyv egy egyszerű nyomozás története, de itt nem is a történet számít, hanem maga a környezet, a sztori háttere. Harry Harrison a könyvet 1966-ban írta, és előtte már akkor egy túlzsúfolt és a környezetszennyezésbe belefulladó világ képe bontakozott ki.
A történetből 1973-ban film is készült, Soylent Green címmel, Charlton Heston főszereplésével (magyarul Zöld szója néven fut a film).
"Már eddig is túl sok ember halt bele abba,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamást"
Magyar Irodalom Rt.
marlonbrandy.nolblog.hu
thomaskerekes@msn.com
Metropolis Media Group
Az alternatív valóságokkal és történelemmel is foglalkozó szerző most nem a Rozsdamentes Acélpatkány-ból ismert humorával köt le bennünket, az általa felvázolt jövőkép, ami a hatvanas évek Amerikájában született), sokkoló, dermesztő és belénk fagy a vér.
"Most megmondom a jövődet!"
mondta a Megyei Pszichiátriai Intézet dohányzójában egy reggel János, aki a telet rendszeresen benn szokta tölteni.
Őt eredetileg prostituáltak jelentették fel: fajtalanságért.
János kocsijával az út mentén korzózott és könnyen öltözött, léha lányoknak tett meglepő ajánlatot: "Most pedig csináljuk úgy, ahogy eddig még soha", s az érdeklődő kérdésre /hogyan?/ azt válaszolta: INGYEN.
Képzeld el, hogy bemész valakihez. Keresed őt. Kopogsz. Benyitsz.
A szobában senkit nem találsz. Vársz.
A szemed megakad az ajtó belső oldalára akasztott kis táblácskán. Tudod, aminek két oldala van. Az egyik oldalra az van írva. "Zárva".
A másik oldalára pedig: "Rögtön jövök."
Na az a Te jövőd.
A szakma ászai azonban nem mind ilyen derűlátók.
"Többszörösére nő a világpiacon árult felesleges kütyük száma. A tévéadást hamarosan erre kifejlesztett tapéta fogja sugározni. Az a néhány ember, aki még nem szenved érzékzavarban, egyszerre nézhet harminc különböző tévéadást: a legjobb, ha forgószékbe ül, és a szemhéját tapasszal a homlokához ragasztja, mivel mindent, amit a tapéták sugároznak, kötelező lesz megnéznie. Hogy ne is említsük a jövő századi autók prototípusait, amelyek elgázolt műanyagsonkára fognak emlékeztetni, betegesen dülledő szemekkel és aerodinamikai farokkal. A felfedező-, feltaláló-és tudósbandák, a púpjaik közt meztelen lányokat szállító, szintetikus tevék, valamint az elefántokat imitáló tankok és a tankokat utánzó elefántok mindenkibe belekötnek majd, aki útjukba kerül. A technobiológusok, fizikusok, pszichodiagnoszták és hipnotizőrök közti nézeteltéréseket párbajban, kézifegyverekkel fogják elsimítani, nevezetesen azokkal a világító botokkal, amelyeket a Star Wars negyvenhatodik sorozatának elmés forgatókönyvírói, ki tudja, miért, lézerkardnak neveztek. A karórákat kakukk nagyságú tojásokkal látják el, és minden egyenruhás rendfenntartó csúcsos sisakja vanília fagylalt- ízű szintetikus spermát lövell majd. Új társadalmi mozgalmak jelennek majd meg, amelyek azt követelik, hogy az északi féltekén egyenesítsék ki a földtengelyt, a délin pedig úgy helyezzék el, hogy az antarktiszi jégmező végre belefolyjék a világóceánba, aminek köszönhetően mi itt valamennyien elpusztulunk, a felmelegedő Antarktiszon azonban új, szebb élet kezdődik: az úgynevezett ausztralokapitalizmus. A mesterséges nők csak nagy nehézségek árán fognak találni maguknak természetes férfit, és fordítva. Különleges vajelemző készülékek segítségével kenhetjük meg majd a pirítóst, amelyet dietetikus okokból tilos lesz enni: kizárólag elektromos cápákat táplálhatunk vele. Valójában azonban ezek a naiv és gyermeteg jóslatok, vagy inkább jósolgatások már az előttünk álló évszázad első felében jelentőségüket vesztik."
A kiadó
A Galaktika Fantasztikus Könyvek újabb kötettel és egy újabb szerzővel bővül. Harry Harrison sf-nagymester regényét olvashatjuk most a sorozatban.
A történet egy alternatív jövőben játszódik. 1999-et írunk, New Yorkban, ahol a túlnépesedés és a környezetszennyezés egyre nagyobb problémákat okoz. Az igazán gazdagok engedhetik csak meg maguknak a húst, és a vizet is adagokra osztva kapják meg az emberek.
Itt fonódik össze az utcagyerek, a rendőr és egy gazdag ember sorsa, akik csak remélik, hogy az ezredfordulót még megérik…
A könyv egy egyszerű nyomozás története, de itt nem is a történet számít, hanem maga a környezet, a sztori háttere. Harry Harrison a könyvet 1966-ban írta, és előtte már akkor egy túlzsúfolt és a környezetszennyezésbe belefulladó világ képe bontakozott ki.
A történetből 1973-ban film is készült, Soylent Green címmel, Charlton Heston főszereplésével (magyarul Zöld szója néven fut a film).
"Már eddig is túl sok ember halt bele abba,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamást"
Magyar Irodalom Rt.
marlonbrandy.nolblog.hu
thomaskerekes@msn.com